„...egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.”
Mt 26,1–29
1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4 és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5 De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között. 6 Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, 7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. 10 Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. 13 Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. 17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 18 Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. 19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. 20 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. 22 Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad. 26 Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27 Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
(1) „…hogy papjaim legyenek…” (2Mózes 29) Most még csak arra kap utasítást Mózes, hogy MIKÉNT KELL ÁRONT FŐPAPPÁ ÉS FIAIT PAPOKKÁ SZENTELNIE. Később meg is történt a felszentelés (3Mózes 8). – 1. A felavatási szertartás menetében szinte minden áldozati forma megtalálható, az előírások szerint (10–42). Mózes mindenekelőtt megmosdatja őket a sátor bejárata előtt, majd felöltözteti őket a papi ruhába, felkeni őket olajjal (1–9), majd bemutatják sorban az előírt áldozatokat. Áronnak és fiainak minden áldozat előtt az ő vétkeikért kivérző állat fejére kellet támaszkodniuk. A vérrel megjelölt kicsiny testfelületek, a teljes igénybevételt jelzik (20). – 2. De jó, hogy Jézus Krisztus tökéletes áldozata eltörölte ezt a sok bonyolult, véres szertartást (Zsidókhoz írt levél 9,11). Nem kell a másikat beáldozni, nem kell a másikat okolni, vérét követelni, hogy mi megnyugodhassunk; – nem kell, tilos, Jézus Krisztus golgotai áldozata óta. Nincs az a szent, „kultikus, vallási, papi ügy”, ami ezt indokolhatná. – 3. Jézus Krisztus áldozata mindezt eltörölte, miközben a lényegi üzenet továbbra is érvényes. Minden hívő ember az Úr papja (1Péter 2,9), megváltó szeretetének követe ebben a világban.*
___
*Önmagunkban alkalmatlanok vagyunk.
Jézus Krisztus megváltó szeretete megtisztít bennünket (2Korinthus 3,1–5), ahogy a víz megmos, ahogy az olaj őrzi és láttatja ezt a tisztaságot.
Így aztán az Úr érdemére és erejére támaszkodva, mindenben csak Őneki élhetünk, mert ebben rejlik a saját életünk kiteljesedése is.