előző nap következő nap

„...mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” Mt 26,30–56

30 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai." 32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 33 Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. 34 Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. 35 Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. 36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38 Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! 39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. 40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 42 Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. 43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul. 47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! 49 És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54 De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Félelmetes a kontraszt a kereszt útjára induló Jézus és az őt kísérő tanítványok között. Jézus kimondja a legnagyobb mondatot, amit ember kimondhat: „...mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" (39). Vért verejtékezve simul bele az Atya akaratába, a tanítványai pedig alszanak. Péter jóhiszemű fogadkozása kis idő múlva kijózanító megszégyenülésbe torkollik, Júdás végrehajtja pokoli tervét, a többi tanítvány pedig szanaszét rohanva igyekszik menteni magát. Ez a mi drámánk is!

RÉ 334 MRÉ 220

„…készíttess oltárt az illatáldozat bemutatására…” (2Mózes 30) 2Mózes 30

(1) „…készíttess oltárt az illatáldozat bemutatására…” (2Mózes 30) Az illatáldozati oltárt (1–10) akácfából készítették és bevonták arannyal, a szarvaival és a hordozásához szükséges aranykarikákkal együtt. Egy méter magas volt, félszer fél méter széles, felül négyzet alakú (1–4). Az illatáldozati oltárt a szentek szentjét elfedő kárpit elé kellett elhelyezni (5). Áron naponta kétszer mutatott be rajta illatáldozatot, amikor a lámpatartón található mécseseket rendbe hozta (7).* A napi rendszeres illatáldozat bemutatása biztosította a napi rendszeres kegyességet, imádságot, az Isten színe előtt. Mert igenis kellenek olyan fix idők, alkalmak, helyek, ahol látható módon megéljük hitünket, akkor is, ha rohanunk, ha a gondolataink máshol tekeregnének is. Ma már minden hívő ember felé szent elvárás ez. Csak akkor lehet életünk „illatos”, kedves Isten és az emberek előtt (2Korinthus 2,15), ha rendszeresen megállunk „konkrét, tetten érhető, tevékeny” egyéni és közösségi imádságban és igeolvasásban az Úr előtt. Tesszük–e ezt? Az áldott Isten áldását kérjük ezzel életünkre, mert Őnélküle semmit sem tehetünk (János 15,5).

___

*Más áldozatot ezen az oltáron nem mutathattak be (9).

Az illatáldozat alkotóelemeit később olvashatjuk (34–38).

Évente egyszer az áldozati állat vérével bekenték az illatáldozati oltár szarvait, megtisztítva azt (10).