előző nap
következő nap

„Péter visszaemlékezett Jézus szavára,...” Mt 26,57–27,2

57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59 A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. 62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 63 Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! 64 Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 65 A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66 Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! 67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68 és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged! 69 Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. 72 Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt. 27,1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2 Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

Elkezdődik a világtörténelem legdurvább, legigazságtalanabb koncepciós pere. A koncepció: Jézus Isten és a nép ellensége, mindenképpen meg kell halnia. Mivel, vagy kivel lehet ezt igazolni? Tisztességes bizonyíték nincs, de sikerül felbérelni két hamis tanút. Megszületik az ítélet: méltó a halálra! Péter esküvel tagadja, hogy bármi köze lenne Jézushoz. Árulás, tagadás, menekülés az ember részéről, Jézus pedig kiissza a keserű pohár minden cseppjét.

RÉ 335 MRÉ 222

„Betöltöttem őt isteni Lélekkel…” (2Mózes 31) 2Mózes 31

(3) „Betöltöttem őt isteni Lélekkel…” (2Mózes 31) A szent hajlékot és annak felszerelését, a megadott isteni minta alapján (11), ERRE ELHÍVOTT MESTEREK készítették el. – 1. A mesteremberek vezetőjeBecalél lett, Júda törzséből. Nemcsak kiváló szakember ő, hanem a feladatra elhívott, Isten Lelkével megáldott ember.* Ez olyan, mint amikor nemcsak pénzért, hanem mindenekelőtt a rábízott ügyért szolgál, ezért pontosan, szépen, szívvel és hittel végzi munkáját. – 2. Becalél számára az Úr adott segítséget is, Oholiábot. Urunk, adj mellénk megbízható munkatársat, tőled való segítséget, mert magunk nem győzzük a feladatot, beleroppanhatunk; – ugyanakkor megbízható segítségre van szükség, hiszen könnyen torzulhat a segítség vetélytárssá, netán ellenséggé, aki gátol és megnyomorít (6). – 3. Ők ketten Becalél és Oholiáb felelősen vezették a szent hajlékot, annak minden felszerelését, valamint a papi ruházatokat és az illatáldozati fűszereket elkészítő mesterek csapatát, hogy mindenben engedelmesen, az Úr által adott mintát kövessék (6–11). Csak egységben, rendben, a vezetők hívő, odaszánt felelősségében, és az alárendeltek engedelmességében adatik áldás arra a szolgálatra, munkára, amit az Isten ránk bízott…**

___

* Ez azt jelenti, hogy Becalél bölcsessége, értelme, képessége Isten Lelke által vezetett, Isten dicsőségét, és a rábízott ügyet szolgáló szakértelem volt (1–5).

** … egyébként a szolgálatnak fájdalmát és nem az áldását tapasztaljuk meg (Bonhoeffer).

Ahogy ezt Zsurzs Éva rendező is megfogalmazta: „Csak egységben és békességben tudok dolgozni, egyébként lefagy az agyam és egész valóm, ha a csapatomban nem mindenki egyként drukkere az ügynek, aminek éppen élére állított akkor az Isten.”