előző nap
következő nap

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az:...” 2Kor 5,11–21

11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 14 Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! 21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Egész életünket megüli, ha valakivel haragban vagyunk. Milyen hatással van ránk, ha a mindenség Urával vagyunk rendezetlen viszonyban? Vajon a zaklatottságod, feszültséged, tanácstalanságod, túlérzékenységed, gyávaságod, mértéktelenséged gyökere nem ez a feszült viszony? Az örömhír így szól: mi sértettük meg Istent, mégis ő nyújtott békejobbot nekünk Jézusban. Így kéri: fogadd el a bocsánatot, békülj meg Istennel! Az egész életed megváltozik.

RÉ 346 MRÉ 214

„…Benájá…elment, leterítette Simeit…” (1Királyok 2,26–46) 1Királyok 2,26–46

(46) „…Benájá…elment, leterítette Simeit…” (1Királyok 2,26–46) EZ LESZÁMOLÁS, VAGY VALAMI MÁS? – 1. Tény, hogy ezek, akik korábban nyilvánvalóan Dávid élete ellen lázadtak, először kegyelmet kaptak, de továbbra sem „nyugodtak” el:* – Adóníjjá (13–18), Ebjátár pap (26–27) és Jóáb is (28–33) felhívták magukra a figyelmet, pedig csendben élhetnének tovább; – nem is beszélve a balga Simeiről (36–46). A bajkeverőkkel nincs mit kezdeni, meggyőzni nem lehet őket, el nem nyugszanak soha, a kegyelemmel visszaélnek, és újra ránk törnek! – 2. Az Ige nyomán fogalmazzuk meg bátran, hogy Isten akarata teljesedett be az igazságszolgáltatásban (27), Salamon uralmának megerősödésében (46), és a hozzá hű főemberek felállításában (34–35)**. – 3. Ennek ellenére ki kell mondani, hogy véres, nem krisztusi történések ezek. Legyilkolták azt is, aki megragadta Isten templomában, az oltár szarvát, amely az Úr kegyelmét fejezte ki.*** – 4. Ám Isten, a gyarló eseményeken keresztül is annak a Jézus Krisztusnak eljövetelét munkálta, akiben alapvetően másként, eredeti gondolata szerint élhet majd az ember.

___

* – Adóníjjá apja korábbi feleségét akarja, ami abban a korban nyilvánvaló provokációnak számított (13–18);

– Ebjátár pap (26–27) és Jóáb is (28–33) magukra hívják fel a figyelmet, pedig csendben élhetnének tovább;

– nem is beszélve a balga Simeiről, aki házi fogságából lazán kilép két elszökött szolgáját kergetni (36–46).

** Jóáb helyett Benájá lett a hadseregparancsnok; az megítélt és méltatlanná lett Éli házából származó Ebjátár pap helyett Cádók lett pap (34–35).

*** Véreskezű ez a Benájá is, a végrehajtó. Lenne kihez hasonlítani a történelemben (46).