előző nap
következő nap

„...földi sátorunk összeomlik...” 2Kor 5,1–10

1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, a Lélek zálogát adta nekünk. 6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

Ahol végleg elfogynak lehetőségeink, ott adja Isten a legnagyobb ajándékot nekünk. Aki csak az emberi lehetőségekkel számol, a halál gyötrő tudatának árnyékában él, mert annyit tud csak: „...földi sátorunk összeomlik..." (1). Ha közösségünk van Krisztussal itt a földön, komolyan véve Isten hatalmát, amellyel feltámasztotta Urunkat, az örök élet reménységében élünk, mert „van Istentől készített hajlékunk". Ebből a szemszögből egészen másként néz ki a mai nap is.

RÉ 408 MRÉ 327

„…ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak…” (1Királyok 2,1–25) 1Királyok 2,1–25

(1) „…ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak…” (1Királyok 2,1–25) DÁVID INTELMEI egyrészt egy hívő ember, másrészt egy politikus rendelkezései, aki az utódja számára is stabilizálni akarja hatalmát. – 1. Dávid kéri, hogy Salamon mindenben az Isten parancsai szerint cselekedjen. Valóban, Isten rendjében élve teljesedik ki az emberi élet (1–4). – 2. Dávid azonban a következő mondatában már ellene mond ennek, hiszen hatalmi indítékok alapján folytatja szavait Salamon felé, miszerint a potenciális bajkeverőket meg kell állítani, a támogatókat meg kell erősíteni. Így Jóáb (5–6), Simei (8–9)) és Adónijjá nem kívánatos (10–15), míg Brazillaj megdicsérendő (7). – 3. A helyzet ma is ugyanez? Az egykori nagy, ifjú, újító, lázadó titánok a hatalomban ugyanilyenek lesznek? Itt, a hasadt világban csak így működhet? Lehet–e a krisztusi „többet” nem hatalomban, nem pénzben, nem kapcsolatokban, hanem tényleg hitben megélni, ebben a világban, ahol minden csak erről szól? Mindenesetre lehet imádkozni: Jöjj, Urunk! (Jelenések 22,20).