„...tegyük teljessé megszentelődésünket!” 2Kor 7,1–7
Isten egy életen át formálja újjászületett gyermekeit: minden nap arra hív, hogy igazítsuk akaratához életünket, „...tegyük teljessé megszentelődésünket!" (1). Ennek hajtóereje Isten félelme, ami nem azt jelenti, hogy félünk Istentől, hiszen Krisztusban felismertük szeretetét, és kegyelmére bíztuk magunkat. Az istenfélelem annyit tesz, hogy komolyan vesszük, mindennél többre értékeljük őt: tudjuk, hogy kegyelméből élünk, az ő ereje munkálkodik bennünk, s mi erre mondunk igent, nemcsak megtérésünkkor, de ma is.
RÉ 265 MRÉ 397
„…ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt…” (1Királyok 5) 1Királyok 5
(5) „…ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt…” (1Királyok 5)* JÓLÉT, BÖLCSESSÉG ÉS HIT… – 1. Salamon országának jóléte kiemelkedő volt (1–8). Ezt jelképezi a szőlő és a fügefa, mégpedig akként, hogy mindenkinek volt saját jóléte, amiben elégedett volt. Ebből jutott a királyi udvartartásra és az ország védelmére is. Ez az elégedettség minden békesség forrása, amely nem egyenlőséget jelent, hanem azt, hogy senki nem nélkülözött, mindenki hálával tudott örülni annak, ami neki jutott, miközben ebből arányosan juttatott a közös kiadásokra. Ez az elégedettség kizár minden irigységet, és tud örülni annak, ha valamiből másnak több jutott, de azt is látja, amiből neki van több. Kell a „sajátom”, kell a biztonságos békességem, hogy másoknak is adni tudjak majd. – 2. Salamon bölcsessége messze földön híressé tette őt (9–14). Nem az a bölcs, aki okos, aki lexikális tudással rendelkezik, vagy látványosan tehetséges, netán zseni. Hanem az a bölcs, aki látja a dolgok lényegét, „velejét”, belátja az örök összefüggéseket. Az Újszövetség nyelvén az a bölcs, aki „belelátott” Jézus Krisztus üres sírjába, és ettől kezdve innen szemlél mindent, az öröklét tágasságában (János 20,9). – 3. Salamon hite nemcsak a templomépítésben lett láthatóvá, hanem abban is, ahogy más népekkel és királyokkal együtt tudott munkálkodni (15–32).
__
* JÓLÉT, BÖLCSESSÉG ÉS HIT…
– 1. Salamon országának jóléte kiemelkedő volt (1–8).
Ezt jelképezi a szőlő és a fügefa, mégpedig akként, hogy mindenkinek volt saját jóléte, amiben elégedett volt.
Ebből jutott a királyi udvartartásra és az ország védelmére is.
Ez az elégedettség minden békesség forrása, amely nem egyenlőséget jelent, hanem azt, hogy senki nem nélkülözött, mindenki hálával tudott örülni annak, ami neki jutott, miközben ebből arányosan juttatott a közös kiadásokra.
Ez az elégedettség kizár minden irigységet, és tud örülni annak, ha valamiből másnak több jutott, de azt is látja, amiből neki van több.
Kell a „sajátom”, kell a biztonságos békességem, hogy másoknak is adni tudjak majd.
– 2. Salamon bölcsessége messze földön híressé tette őt (9–14).
Nem az a bölcs, aki okos, aki lexikális tudással rendelkezik, vagy látványosan tehetséges, netán zseni.
Hanem az a bölcs, aki látja a dolgok lényegét, „velejét”, belátja az örök összefüggéseket.
Az Újszövetség nyelvén az a bölcs, aki „belelátott” Jézus Krisztus üres sírjába, és ettől kezdve innen szemlél mindent, az öröklét tágasságában (János 20,9).
– 3. Salamon hite nemcsak a templomépítésben lett láthatóvá, hanem abban is, ahogy más népekkel és királyokkal együtt tudott munkálkodni (15–32).
Hitének áldása volt mindene, jóléte, bölcsessége, „hitvalló és nem önfeladó nyitottsága”; – de maga a hite is ajándék volt.
Minden jó forrása egyedül az Isten (Jakab 1,17).