előző nap
következő nap

„...de most már örülök” 2Kor 7,8–16

8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, 9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk. 13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15 Ő még jobb szívvel gondol rátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

„...de most már örülök" (9). A szeretet nemcsak simogat, hanem fedd is, ha kell. Nem esik jól szembeszállni a rossz folyamatokkal, különösen, ha ezzel fájdalmat, sértődést, felháborodást okozunk. A szeretet mégis megteszi, mert ha hallgatunk a bűnről, óriásivá nő, s végül maga alá temet. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. Azzal sem, hogy nem hagyja a másikat bűnben élni. Mert az igazi örömöt nem a bűn takargatása, hanem az Istenhez való odafordulás hozza magával. Isten adjon nekünk bölcsességet a szeretetben való intéshez!

RÉ 4 MRÉ 4

„…kezdték el építeni az Úr templomát.” (1Királyok 6) 1Királyok 6

(1) „…kezdték el építeni az Úr templomát.”(1Királyok 6)* TÖRTÉNELEMBEN CSELEKSZIK AZ ISTEN. – 1. Nem legenda, valóság üdvösségünk története (1). – 2. Nézzük a kronológiát! Az első vers alapján pontosan behatárolható Salamon király uralkodásának időpontja (Kr. e. 971–931). Uralkodásának negyedik évében kezdték el építeni az Úr templomát, ez Kr. e 966. – 3. Elkezdték a templom építését. – Amit előtte tehetett Salamon (3,1), mindez előkészület volt erre, küldetésének betöltésére, elkezdésére és befejezésére. – Nemcsak építették, hanem felépítették, hiszen hét év után elkészült a templom (38). Amit Isten indítására teszel, azt a kellő időben elkezded, és a magad részét ebből be is fejezed. – Építeni, és templomot építeni, vagyis Isten dicsőségére és a másik javára „építkezni”, hitben építkezni; erre van szükség… – A templom részletes leírása hirdeti az épület szentségét, Isten dicsőségét; azt a pontosságot és rendet, ami a bűntől széteső világban annak a mennynek az előíze, és amit Jézus Krisztus hozott el ebbe a világba. Ott azonban a rend már nem „kimért”, hanem gyönyörűségesen, Isten szerint kedvesen, számunkra építően: szabad. A szabadító szabadságot ajándékoz… (11–36).

___

* TÖRTÉNELEMBEN CSELEKSZIK AZ ISTEN.

– 1. Nem legenda, valóság üdvösségünk története (1).

– 2. Nézzük a kronológiát!

– Az első vers alapján pontosan behatárolható Salamon király uralkodásának időpontja (Kr. e. 971–931).

– Uralkodásának negyedik évében kezdték el építeni az Úr templomát, ez Kr. e 966.

– Az Egyiptomból való kivonulás 480 évvel korábban történt, Kr. e. 1446-ban.

– Ziv hónapban, azaz a korabeli időstruktúra második hónapjában, kezdődött a templom építése, ami ma április–május hónapunknak felel meg.

– 3. Elkezdték a templom építését.

– Amit előtte tehetett Salamon (3,1), mindez előkészület volt erre, küldetésének betöltésére, elkezdésére és befejezésére.

– Nemcsak építették, hanem felépítették, hiszen hét év után elkészült a templom (38).

Amit Isten indítására teszel, azt a kellő időben elkezded, és a magad részét ebből be is fejezed.

– Építeni, és templomot építeni, vagyis Isten dicsőségére és a másik javára „építkezni”, hitben építkezni; erre van szükség…

– A templom részletes leírása hirdeti az épület szentségét, Isten dicsőségét; azt a pontosságot és rendet, ami a bűntől széteső világban annak a mennynek az előíze, és amit Jézus Krisztus hozott el ebbe a világba.

Ott azonban a rend már nem „kimért”, hanem gyönyörűségesen, Isten szerint kedvesen, számunkra építően: szabad. A szabadító szabadságot ajándékoz… (11–36)

– 4. Most csak az első versre figyeltünk, szándékosan, hiszen az egész fejezet üzeneteinek gazdagsága éppen annak bizonysága, hogy a teljes Írás, így ez a fejezet is Istentől ihletett és üdvösségesen hasznos (2Timóteus 3,16).