előző nap
következő nap

„...nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek” 2Kor 12,11–21

11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 12 Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 14 Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.

„...nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek" (14). Az önzetlen szeretetből és missziói elkötelezettségből fakadó apostoli szolgálat szép megfogalmazása ez a mondattöredék. Az egyetemes papság elvéből következő egyetemes szolgálat lényege. Az egyházzal kapcsolatban az emberek gyakran teszik fel a kérdést magukban: „Mit kérnek már megint?" Persze a földi létben szolgálatunk betöltéséhez olykor kérnünk is kell, de nagyon fontos, hogy amikor az emberekhez közeledünk, megérezzék, hogy értük tesszük, amit teszünk.

RÉ 200 MRÉ 172

„…megalázom emiatt Dávid utódait, bár nem örökre.” (1Királyok 11,26–43) 1Királyok 11,26–43

(39) „…megalázom emiatt Dávid utódait, bár nem örökre.” (1Királyok 11,26–43) EZ A KEGYELEM! – 1. Erre a kegyelemre szorulunk! Isten akkori népe, vezetőivel együtt, igen gyarló volt. Miket művelt Dávid és Salamon. Minden nagy tetteik ellenére is ki kell mondani, hogy rettenetes dolgokat műveltek. Ahijjá próféta, küldetése szerint, kimondja (29–33; 40).* – 2. Ez a kegyelem hordozott és hordoz ma is. – Milyen hatalmas kegyelemmel tekint rájuk mégis az Úr. – A töredelmes szívű Dávid (Zsoltárok 50) vétkeit elfedezte (34). – Salamon vétkeit nem a saját életében büntette meg (41–43). Ez ugyanakkor döbbenetes kijelentés az utánunk felnövekedő nemzedék iránti felelőségünkre nézve (2Mózes 20,5). – Salamon vétkeinek következménye egyetlen törzset nem érint, Dávidért (34). Dávid mécsese nem aludt ki (1Sámuel 3,3). Isten népe lehet pici, de soha nem győzhető le. Nem számok függvénye Isten népének jövője, – Isten kegyelme elvégzi, hogy ez a büntetés, megaláztatás nem lesz örök (39). – 3. Ez a kegyelem Jézus Krisztusban testet öltött, közel jött hozzánk. Ahogy akkor Dávidért, ma annak utódjáért, Krisztusért van megoldás, van megváltás, van jövő! Ez a reménység újjászül!

___

*Salamon maga emeli ki azt az embert, aki aztán fölé nő, és elindítja Isten jogos ítéletét (26–28).

Az emberi hálátlanságot, gyarlóságot, bűnt felhasználhatja Isten, ítélete végrehajtásában.

Jeroboám viselkedése szintén minősíthetetlen, mert emberileg mégiscsak az történik, hogy jön egy harmadik, aki elkezdi dicsérni őt, a másik, „még hivatalban lévő” ellenében.

Ő pedig kellő időben beül a másik helyére.

Jeroboám egyetlen mentsége, hogy ez Isten akarata volt!

Enélkül, emberileg ez is gazemberség lenne.

Itt kiderül, hogy ténylegesen ez volt Isten akarata; – a prófétai szó, és az események menete is ezt igazolja.

De éppen ezért még jobban óvakodjunk attól, hogy a saját gazemberségünket Isten akaratával igazoljuk.