előző nap
következő nap

„Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért” 2Kor 13

1 Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!" 2 Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; 3 minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. 4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. 5 Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. 6 De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. 7 Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. 8 Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. 10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. 11 Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. 13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

„Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért" (8). Az igazság megismerése szabaddá tesz (Jn 8,32). Mi Krisztus Jézusban ismerhettük fel az igazságot, hiszen „Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá..." (1Kor 1,30). Így Jézus Krisztuséi lettünk, és ezzel az Igazság eszközeivé váltunk. Megváltott, megigazított és megszentelt emberekként már nem tudunk másként élni, csak úgy, hogy mindent megteszünk az Igazságért, a mi Urunk Jézus Krisztusért.

RÉ 231 MRÉ 435

„…mert az Úr rendelte így…” (1Királyok 12,1–19) 1Királyok 12,1–19

(15) „…mert az Úr rendelte így…”(1Királyok 12,1–19)* KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚRRAL. – 1. Induljunk ki abból a fontos és megnyugtató kijelentésből, hogy minden azért történt így, mert az Úr rendelkezett ekként (15). Isten, saját népe életében üdvösségesen tartja kezében az eseményeket. A rosszat is övéi javára fordítja (1Mózes 50,20). De Isten a történelem Ura minden nép életében is. – 2. Ezek után másodlagos, elméleti, erkölcsi kérdések és bölcseletek fogalmazhatók csak meg a fejezet kapcsán. – Roboám miért nem a tapasztalt és diplomatikus vénekre hallgatott, és miért a fiatalok heves, kemény tanácsára mondott igent? (12–15). – Egyébként is, a kemény, vagy a szelídebb, megengedőbb vezetés az eredményesebb? (6–8) – Roboám bölcs volt, mert időt kért, és megkérdezett másokat. De kiket kérdezünk meg, kik a tanácsadók? (5) Lehetne sorolni az unalmas fejtegetéseket… – 3. Egy biztos, akinek nincs köze Dávidhoz, még inkább Dávid utódjához, az emberileg akármilyen igazára, és a másik akármilyen bűnére hivatkozva lázadt is fel, valójában nemcsak egy alávaló szakadár lesz, hanem halál fia marad. Csak egy számít: közösségben lenni az Úrral, aki elközelített hozzánk (16).

___

* KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚRRAL.

– 1. Induljunk ki abból a fontos és megnyugtató kijelentésből, hogy minden azért történt így, mert az Úr rendelkezett ekként (15).

Isten, saját népe életében üdvösségesen tartja kezében az eseményeket.

A rosszat is övéi javára fordítja (1Mózes 50,20).

De Isten a történelem Ura minden nép életében is.

A hívő ember és nép számol ezzel, keresi Isten akaratát és engedelmesen ahhoz igazodik, miközben alázattal fogadja a megpróbáltatásokat, elsősorban saját, de sokszor mások bűneinek következményeit is, bízva a bűnbocsánatban, a kegyelemben, a megtartatásban és mindenek helyreállításában (1Korinthus 15,28).

– 2. Ezek után másodlagos, elméleti, erkölcsi kérdések és bölcseletek fogalmazhatók csak meg a fejezet kapcsán.

Lám, a lényeget illetően milyen jelentéktelenek azok, amiket mi kiemelhetünk.

Ilyeneken „meditálhatnánk” ugyanis:

– Roboám miért nem a tapasztalt és diplomatikus vénekre hallgatott, és miért a fiatalok heves, kemény tanácsára mondott igent? (12–15).

– Egyébként is, a kemény, vagy a szelídebb, megengedőbb vezetés az eredményesebb? (6–8)

– Mikor lesz a diplomatikusság hazugsággá? (7)

– Roboám bölcs volt, mert időt kért, és megkérdezett másokat. De kiket kérdezünk meg, kik a tanácsadók? (5)

Lehetne sorolni az unalmas kérdéseket…

– 3. Egy biztos, akinek nincs köze Dávidhoz, még inkább Dávid utódjához, az emberileg akármilyen igazára, és a másik akármilyen bűnére hivatkozva lázadt is fel, valójában nemcsak egy alávaló szakadár lesz, hanem halál fia marad.

Csak egy számít: közösségben lenni az Úrral, aki elközelített hozzánk (16).