előző nap
következő nap

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt...” Fil 2,1–11

1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8 megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt..." (5). Ez a bibliai vers vezeti be a Krisztus-himnuszt, amely a krisztusi indulat lényegét tárja elénk. Nagyon fontos, hogy Krisztus tanítványaiként mindenkire Krisztus szemével tekintsünk, mindenkihez az ő megértő, megbocsátó, segítő szeretetével közelítsünk.

RÉ 468 MRÉ 390

„…hogyan hadakozott és hogyan uralkodott…” (1Királyok 14) 1Királyok 14

(19) „…hogyan hadakozott és hogyan uralkodott…” (1Királyok 14) Hogyan éltünk, küzdöttünk és sáfárkodtunk a ránk bízottakkal? Ne felejtsük el, valahol mindnyájan „uralkodunk”. – Joggal rettent meg maga a kérdés is, mert sok vétek, tévesztés, hiányosság terhel bennünket. – A bűn lényege mindig ugyanaz, megnyilvánulása ezer: hátat fordítani az élő Istennek (9) és utálatos módon „idegen isteneket” imádni (23–25). – Bűneink kihatnak utódainkra (10–18; 2Mózes 20,5), de saját vétkeink miatt veszünk el (22). Isten ítélete elől nem lehet menekülni, semmiféle ajándékkal, semmiféle álruhában (1–4). – Milyen mélység, Isten népe „szakadt”, és mindkét király, Jeroboám és Roboám is azt teszi,* amit rossznak tart az Úr (22), ráadásul állandóan háborúskodtak (30). Nem olyanok voltak, mint Dávid, aki attól volt különb, hogy kegyelmet nyert (8). Minden kegyelem.

___

*  I. Jeroboám, izráeli király, Kr. e. 931–910 (22 esztendő).

Roboám, júdai király, Kr. e. 931–913 (17 esztendő).