előző nap következő nap

„...nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” Fil 1,18–30

18 De mit számít ez? Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; 24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. 25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; 26 így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. 27 Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.

Amikor Megváltónk eljött közénk, a betlehemi pásztoroknak azt hirdette az angyal, hogy üdvözítő született nekik (Lk 2,11). Pál levelei szerint megjelent az Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2,11). Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). Az üdvösség a miénk is. Az üdvbizonyosságot nyert ember pedig hálával vallja: „...nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" (21).

RÉ 275 MRÉ 313

„…én ezen a helyen nem eszem kenyeret…” (1Királyok 13) 1Királyok 13

(8) „…én ezen a helyen nem eszem kenyeret…” (1Királyok 13) A próféta elvégezte küldetését az engedetlen hatalom, kultusz és a király ellen. Küldetésben járt, ezért Isten hatalmával szólt és cselekedett, nem volt lekenyerezhető. Amikor azonban elvégezte küldetését és hazafelé tartott, akkor bukott el. Talán elfáradt, vagy leengedett, esetleg az eredmény láttán túlzottan magabiztos lett; – mindenesetre egy utána nyargaló, önjelölt próféta visszacsalogatta és szó szerint „lekenyerezte”. Háttérben a sokféle próféták, „kegyességi iskolák” egymás elleni rivalizálása állhatott, akárcsak ma…. Semmi érdemi esemény nem történt itt, csak annyi, hogy mégis azok asztalához ült, akik ellen szólt. Ezért Isten ítéletét nem kerülhette el az engedetlenné lett próféta. A történet döbbenetes, mert azonnal leszűrhetjük a következtetést. Így jár az, aki Isten szolgájaként csak egy pillanatra is elgyengül és behódol más hatalmaknak is, az élő Isten mellett, ezáltal „lekenyerezhetővé” válik. A történet azonban attól lesz még döbbenetesebb, ha feltesszük a lényegi kérdést: végül is ki az, akit nem lehet ebben a világban lekenyerezni, vagy aki nem gyengülne el egy pillanatra sem, amikor is kísérthetővé válik. Ezzel nem akarom viszonylagossá tenni a bűnt. De én csak egy valakit ismerek, akit nem lehetett lekenyerezni: az Úr Jézus Krisztust. Az Ő kegyelme, ereje legyen velünk a hűséges szolgálatban.