„...be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint...” Fil 4,10–23
„...be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint..." (19). Több mint 25 évvel ezelőtt templomépítésbe fogtunk. Úgy indultunk, hogy a szükséges forrásnak a tizede sem volt meg. Volt azonban Lélektől támogatott hit, és mély meggyőződés, hogy nem a magunk akaratában küszködünk. Nekünk így, másoknak másképpen, de mindenkinek be tudja tölteni minden szükségét. Ha valami abból születik, hogy meghajtjuk fejünket és térdünket, szolgálni fogja Isten dicsőségét. Emelkedettség reménységben.
RÉ 193 MRÉ 169
„…gondoskodjék rólad.” (1Királyok 17) 1Királyok 17
(9) „…gondoskodjék rólad.” (1Királyok 17)* Isten gondoskodásáról olyan gyönyörű prédikációt lehet mondani Illés és a sareptai özvegyasszony története alapján, amiben ott van a mi erőfeszítésünk dicsérete is: csak indulj, tedd a dolgod, becsüld meg a keveset, és ne a halálra tekints, hanem reménységgel a mai napra, Isten meg gondoskodik a holnapról, mert nem fogy ki az olajoskorsó, és nem fogy el az erő (12–16). Ez így is van! Ez krisztusi ígéret (Máté 6,31-34). Vegyük nagyon komolyan! De ha nem tenné is ezt, ha konkrétan nem segítene nekünk, mi akkor is tudjuk, hogy Ő az Úr (Dániel 3,18), aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált, tehát ha leterítene bennünket sokféle éhség és szomjúság, betegség, emberi kegyetlenség, akkor is tudjuk, hogy az Isten végérvényesen gondoskodott rólunk a feltámadott Jézus Krisztusban (1Mózes 22,14).
___
* ISTEN GONDOSKODIK.
– 1. A legistentelenebb időkben az Úr gondoskodik népéről, mindig küld prófétát, küldi emberét, akin keresztül felrázza népét, és ébredést ajándékoz.
Áháb király idejében Illést küldte az Úr.
Most is érett a helyzet: nagyon várjuk már az ébredést, könyörgünk érte.
– 2. Isten gondoskodik küldöttjéről, csodálatos módon is: eteti, itatja a szűkös időkben (1–7), olyan helyre küldi, ahol mások gondoskodnak róla (8–16), és ő maga is mennyei erőkkel tehet csodát (17–24).
– 3. Isten gondoskodásáról olyan gyönyörű prédikációt lehet mondani Illés és a sareptai özvegyasszony története alapján, amiben ott van a mi erőfeszítésünk dicsérete is: csak indulj, tedd a dolgod, becsüld meg a keveset, és ne a halálra tekints, hanem reménységgel a mai napra, Isten meg gondoskodik a holnapról, mert nem fogy ki az olajoskorsó és nem fogy el az erő (12–16).
Ez így is van!
Ez krisztusi ígéret (Máté 6,31-34).
Vegyük nagyon komolyan!
– 4. De ha nem tenné is, mi akkor is tudjuk, hogy Ő az Úr (Dániel 3,18), aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált, tehát ha leterítene bennünket sokféle éhség és szomjúság, betegség, emberi kegyetlenség, akkor is tudjuk, hogy az Isten végérvényesen gondoskodott rólunk a feltámadott Jézus Krisztusban (1Mózes 22,14).
– 5. Az egyik filmélményem jelenete jut eszembe: „Szerelem és halál”.
A film maga szatíra, de sok elgondolkodtató elemmel.
A film végén a kivégzésére váró főszereplőnek megjelenik egy angyal, aki kijelenti neki, hogy ne féljen, mert a cár végül kegyelmet ad neki, és nem fogják kivégezni.
Megnyugodva, mosolyogva áll a kivégzőosztag elé, nem lesz semmi baj: aztán vezényszavak, sortűz és halál.
Az elhomályosodott kép fölött csak a kiáltást halljuk: „Becsaptak!” – ugyanis lelőtték.
Jézus Krisztus feltámadott.
Isten soha nem csap be.
Lelőhetnek, leteríthetnek, de nem csaphatnak be.
Ezt is vegyük komolyan.