(21) „…kisöpörlek téged.” (1Királyok 21,17–29) AZ ÍTÉLETRŐL. – 1. Nábót szőlője veteményeskert méretű volt (2). Áháb mégis megkívánta azt, gyilkolt érte, hogy birtokba vehesse, pedig volt már neki bőven (17–19). Ez a bűn: nem ismeri a megelégedettséget, mindig több kell neki, ezért mindenre képes, mindent beáldoz, semmi sem szent előtte. – 2. Illés prófétát nem a saját indulata vezeti Áháb királyhoz, hanem Isten küldi őt, hogy súlyos üzenetét, az Úr ítéletét meghirdesse az önző, istentelen, bálványozó királynak (19–26). – 3. Az ítélet lényege: Az Úr tartja fenn magának, nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, ezért vigyázzunk, hogy mit művelünk egymással ezen a világon, mert a szemetet összesepri a rend Istene. Lesz számonkérés, lesz „elbeszélgetés”! – 4. Ez még akkor is igaz, ha Jézus Krisztusban számolhatunk a bűnbocsánattal, kegyelemmel, ahogy Áháb király is, bűnbánatot tartva irgalomban részesült (27–29). Szóval, ennek ellenére, lesz elbeszélgetés odaát, mert Isten tisztázza velünk, mi mindent okoztunk másoknak, beleértve azt is, amit mi észre sem vettünk, a másik meg csendesen, hosszú kínok között belehalt ilyen vagy olyan tőrvetéseinkbe. Nem is beszélve arról, hogy saját bűneink sokakat, nemzedékeket nyomoríthatnak meg (22; 29). – 5. Ne játsszuk ki egymás ellenében Isten kegyelmét és ítéletét. Isten kegyelme rendet teremt, és az irgalom ölelése kívánja a dolgok tisztázását. Ahol pedig még bűnbánat sincs, ott nagy a „kár”! De megnyugtató az, hogy Isten rendezi a dolgokat (Róma 12,19), tehát mi megbocsáthatunk!