előző nap
következő nap

„A hitben erőtlent pedig fogadjátok be...” Róm 14,1–4

1 A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. 2 Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. 4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.

„A hitben erőtlent pedig fogadjátok be..." (1). A hit Isten ajándéka, de lehetnek különbségek abban, ki hogyan él vele. Vannak erősek és erőtlenek. Az utóbbiak azok, akiknek valami segítségre, „mankóra" van szükségük a hit útján. Pál azokra gondol, akik az ételek közt válogatnak, mintha attól függne az üdvösségük, hogy mit esznek. Ne az ítélkezés, hanem inkább a befogadás lelkülete vezessen!

RÉ 455 MRÉ 480

„Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában!” (2Királyok 22) 2Királyok 22

(8) „Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában!”(2Királyok 22)* Isten népe körében minden MEGÚJULÁS, „reformáció”, Isten Igéjéhez kötött. – 1. Amikor az egyetlen, élő Istenre, az Ő szavára kezdünk el figyelni, akkor Ő kézbe veszi, vezeti, hordozza, megtartja népe életét. Így történt ez Ászá, Jósáfát, Jóás, Ezékiás, és most Jósiás király idejében is (8–10). – 2. A templom javítása során találták meg Jósiás hűséges, bizalmat élvező munkásai (7) a mózesi törvénykönyvet. Isten szavára, Igéjére mindig az elődök örökségének megbecsülése során találhatunk rá, a „látható egyházban”. Akármilyen omladozó és szánalmas is, testi szemekkel látva, ez az örökség. Ahogy megbecsüljük, elkezdjük javítani a „régit”, közben adatik, Isten cselekvése által az „új” (1–7). – 3. Isten Igéjét olvasva bűnbánatot tartunk, megszaggatjuk ruháinkat, mert tévelygésünk tagadhatatlanná lesz (11–13). – 4. Isten Igéjének szíve Isten szabadító hatalma, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban (14–20). Isten népét megtartotta az Úr, miközben Ninivét, majd a teljes nagy Asszíriát legyőzte Babilónia (Kr. e. 612.; Kr. e. 609). Népek jönnek és mennek, Isten népe marad. Ez a kegyelem.**

___

* Isten népe körében minden MEGÚJULÁS, „reformáció”, Isten Igéjéhez kötött.

– 1. Amikor az egyetlen, élő Istenre, az Ő szavára kezdünk el figyelni, akkor Ő kézbe veszi, vezeti, hordozza, megtartja népe életét.

Így történt ez Ászá, Jósáfát, Jóás, Ezékiás, és most Jósiás király idejében is.

Ez a megújulás mindig Isten szavának, Igéjének felfedezésével, olvasásával, tanulmányozásával kezdődik.

Mi az Ige írott formájához férünk hozzá, de hittel olvasva megszólal abból Isten aktuális üzenete; – a törvényből az evangélium, a szabályból a féltő szeretet, a korlátból a védelem, az intésből az élet Istenének megtartó kegyelme (8–10).

– 2. A templom javítása során találták meg Jósiás hűséges, bizalmat élvező munkásai (7) a mózesi törvénykönyvet.

Isten szavára, Igéjére mindig az elődök örökségének megbecsülése során találhatunk rá, a „látható egyházban”.

Akármilyen omladozó és szánalmas is, testi szemekkel látva, ez az örökség.

Ahogy megbecsüljük, elkezdjük javítani a „régit”, közben adatik, Isten cselekvése által az „új”.

Az elődök örökségének teljes megvetésével csak öncélú, önmegvalósító újítgatást művelünk, ahol mi vagyunk a főszereplők, még az Igére hivatkozva is (1–7).

– 3. Isten Igéjét olvasva bűnbánatot tartunk, megszaggatjuk ruháinkat, mert tévelygésünk tagadhatatlanná lesz: nem ismerjük, nem értjük, nem jól értjük; – nem alkalmazzuk azt egyszerre személyesen magunkra és népünkre (közösségi és személyes értelmezés együttesének hiánya); – valamint nem éljük meg mindazt, amit Isten kijelentett nekünk (11–13).

„Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát!” (Márk 12,24) – hangsúlyozta Jézus.

– 4. Hiszen Isten Igéjének szíve, amiért megszólal, nem más, mint Isten szabadító hatalma, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban, és amit elhívott, hivatalos szolgáin keresztül hirdet meg; – itt éppen Hulda prófétanőn keresztül.

A törvényben ott van az evangélium.

Jósiáson és népén könyörült az Úr, nem hozott rájuk veszedelmet, pedig ott táncoltak a szakadék szélén.

Kellett a korlát, de még inkább kellett Isten szabadító hatalma, amely ezt a szabadító korlátot, Isten Igéjét fontossá tette számukra (14–20).

Isten népét megtartotta az Úr, miközben Ninivét, majd a teljes nagy Asszíriát legyőzte Babilónia (Kr. e. 612.; Kr. e. 609).

Népek, hatalmasok, győztesek, emberek jönnek és mennek.

Isten népe marad.

Ez a kegyelem.

** Jósiás, Júda királya (Kr. e. 640–609 uralkodásának ideje 31 év) = Jeremiás, Zofóniás próféták működése.