„...akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” Róm 14,5–12
„...akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk" (8). Egy sokakat befogadó gyülekezetben, amilyen a római is volt, nagy kérdés a különbözőség. A zsidókeresztyének és a sokfelől jött pogánykeresztyének kulturális háttere, vallásos szokásai nehezen voltak összeegyeztethetőek. Ezt ma is átéljük egyre több gyülekezetben. Figyeljünk arra, hogy van közös nevezőnk: életünk és halálunk az Úré, az Úrhoz tartozunk! Milyen nagy összekötő erő ez!
RÉ 409 MRÉ 324
„Tartsatok páskát, Isteneteknek, az Úrnak…” (2Királyok 23) 2Királyok 23
(21) „Tartsatok páskát, Isteneteknek, az Úrnak…”(2Királyok 23)* JÓSIÁS UTASÍTÁSAI ÉS A MEGÚJULÁS. – 1. Jósiás király parancsára felolvasták Isten Igéjét. Ezután fogadalmat tettek, hogy megtartják azt, követik az Urat (1–2). Fogadalmat lehet tenni parancsra is. Ilyenkor nem kérdés a személyes hit: átadtad–e a szívedet? Itt élet–halál kérdés az engedelmesség, a személyes, „hitbeli enyelgés” helyett, itt szent diktátumról beszélhetünk. Az élő hit, amely nélkülözhetetlen, az Úr kegyelméből, majd ebben a keretben megfoganhat. – 2. Ezután Jósiás király utasítására megtisztították a templomot és az egész országot: minden hamis, idegen kultusztól és szokástól. Ebben nem volt kompromisszum (4–20). Fel sem merült az a kérdés, hogy tisztelni kell a másikat, meg annak hitét és szokásait. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, de végig hűséges volt az Atyához és Isten akaratához. – 3. Jósiás király megtartotta a páska ünnepét (21–23). Itt együtt adtak hálát Isten szabadításáért, noha kijelentésük volt arról, hogy a déli országrész sem menekül meg a büntetéstől (26–27). Mégis éppen ez a reménység: A halál láttán, a pusztulás ellenében is érvényes Isten hatalma és szabadítása.
___
* JÓSIÁS UTASÍTÁSAI ÉS A MEGÚJULÁS.
– 1. Jósiás király parancsára felolvasták Isten Igéjét, Isten népének vezetői, vénei, papjai, prófétái (Jeremiás és Zofóniás is ott lehettek), és az egész nép előtt.
Ezután fogadalmat tettek, hogy megtartják azt, követik az Urat (1–2).
Fogadalmat lehet tenni parancsra is.
Ilyenkor nem kérdés a személyes hit: átadtad–e a szívedet?
Itt élet–halál kérdés az engedelmesség.
Vagyis többről van itt szó, mint személyes, „hitbeli enyelgésről”, itt szent diktátumról beszélhetünk.
Az élő hit, amely nélkülözhetetlen, az Úr kegyelméből, majd ebben a keretben megfoganhat.
– 2. Ezután Jósiás király utasítására megtisztították a templomot és az egész országot: minden hamis, idegen kultusztól és szokástól.
Ebben nem volt kompromisszum (4–20).
Fel sem merült az a kérdés, hogy tisztelni kell a másikat, meg annak hitét és szokásait.
Hangsúlyozom, ez nem volt kérdés, nem volt téma.
Persze ma téma, ezért hozzátesszük, de ezzel máris magyarázkodni kényszerülünk, hogy mindez nem azt jelenti, hogy nem kell tisztelni a másikat, hanem azt, hogy a tisztelet nem jelenti egyben annak elfogadását, ami Isten kijelentése szerint hamis, végképp nem jelentheti ez a tisztelet a saját kincseink hűtlen kidobását.
Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, de végig hűséges volt az Atyához és Isten akaratához.
– 3. Jósiás király megtartotta a páska ünnepét (21–23).
Itt hálát adtak Isten szabadításáért.
Együtt adott hálát ezért az egész nép, azok is, akik az északi országrészből még megmaradtak.
Isten szabadításáért, együtt adtak hálát, noha kijelentésük volt arról, hogy a déli országrész sem menekül meg a büntetéstől, annyira megromlott már ott minden (26–27).
Jósiás halála is közeledőben volt az akkori rossz közéleti döntései miatt (28–30), hiszen Egyiptom ellen fordult, inkább Babilonban bízott, és a „Megiddói csatában” meghalt (Kr. e. 609).
Mégis éppen ez a reménység: A halál láttán, a pusztulás ellenében is érvényes Isten hatalma és szabadítása.
Isten szabadítását hirdeti Isten törvénye, Isten minden Igéje, amely Jézus Krisztusban már elvehetetlenül a miénk.