„A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan” Róm 16,17–27
„A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan" (20). Van-e ennél nagyobb áldás? A bűneset után elhangzó ígéret, mely szerint az asszony utódja a kígyó fejére tapos (1Móz 3,15), most kézzelfogható közelségbe került. Minden botránkoztatás és megtévesztés ellenére is hamarosan megadja Isten a gonosztól való megszabadulást, és elhozza a várva várt békességet.
RÉ 471 MRÉ 476
„…van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!” (Náhum 3) Náhum 3
(19) „…van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!” (Náhum 3) Ninive, más néven ma is ismert város, sok rettenettel és nyomorúsággal. Ezért a közel háromezer éves prófécia ma is érvényes: Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan? (19) Ennél már csak az döbbenetesebb, hogy nincs, aki sajnálná, részvéttel szánná Ninivét (7), hanem inkább tapsolnak a népek annak bukásán? (19) Az Úr támad a városra, ezért minden ereje semmivé lesz az egykor hatalmas erődítményekkel bástyázott Ninivének (9–15), amely tehetetlenné válik. Igen, aki örökösen átgázol a másikon, azon átgázol az Isten, és az ilyen elnyeri méltó büntetését. Ilyen egyszerű lenne a képlet? De az Isten nem csak ilyen szimplán gondolkodik. Ő az egyetlen, aki sajnálja a bűnöst, és megesik a szíve a gonoszon, részvéttel tekintve annak jogos büntetésére, ezért sajnálja, kiváltja azt a tömlöcből. Ő megy be a bűnös helyett oda, mert Őneki van hatalma kijönni onnan! Ki érti ezt? Ez előtt a szeretet előtt csak leborulni lehet.