„Örök rendelkezés legyen ez mindenütt,...” 3Móz 3
A hálaáldozatot Isten, a pap és a nép (család) közösen fogyasztja el. A vér és a kövérje, a juhféléből az egész farka és a vesék az Úré – ez a java. A papoké a szegy, a jobb comb. Az áldozatot bemutatóé és családjáé a hús többi része. A húsevés nem volt mindennapos, leginkább közösségi jellege volt, közösséget teremtett nemcsak a családtagok, hanem maga az Úr és az ő papja között is. A hálaadás békességet szerez, közösséget hoz létre az Úrral és egymással.
RÉ 141 MRÉ 141
„Azokban a napokban elindult Mária…” (Lukács 1,39–45) Lukács 1,39–45
(39) „Azokban a napokban elindult Mária…” (Lukács 1,39–45) Micsoda példáját látjuk itt a tiszteletnek (39–40). Mária ellátogat Erzsébethez, sietve, hogy köszöntse őt. Emberi méricskélés szerint Mária a „nagyobb kiválasztott”, és mégis Mária megy Erzsébethez, alázattal, engedelmesen, kezdeményezően: – mert saját örömén túl örül a másik örömének, áldott voltának, hitének, a másikkal történt isteni csodának is; – mert ő a fiatalabb; – mert ez a dolgok isteni rendje; – mert az örömteli találkozás úgy jön létre két ember között, ha az egyik végre elindul a másik felé. Nem enyelgő, képmutató szeretet kell, hanem ez a másik felé elinduló, Jézus Krisztust hordozó, önmagamat megalázó, a másikat akár „érdemtelenül” is felmagasztaló tisztelet (Máté 23,12). Tisztelet: elindulok a másik felé, mindent félretéve, és nem magamból adok valamit a másiknak, mert abból előbb–utóbb félreértés lesz, hanem Jézus Krisztust adom a másiknak, bármit is adok neki.