„Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az Úrnak,...” 3Móz 2
Miért mutat be valaki áldozatot? Hálát ad az Úr jóságáért. Az Úr gondoskodik az övéiről. Rólad is. Te se felejts el megemlékezni az ő jóságáról. Az istenfélő ember ételáldozata ebből a hálából fakad. Nem kívánja az Úr elvenni az egészet, csak az első zsengét, csak a legjavát – amely méltó hozzá, és emlékeztet minket arra, hogy kitől kaptuk.
RÉ 162 MRÉ 152
„Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (Lukács 1,26–38) Lukács 1,26–38
(28) „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (Lukács 1,26–38) Mit mond Isten követe, angyala? Üdvözli Máriát. Magyar kifejezésünk, de az eredeti is az üdvösségre utal, a megváltó Isten áldott, mindenre elégséges jelenlétére. Amikor a hétköznapokban leírjuk, „üdv.”, bele sem gondolunk, hogy az angyali igehirdetést idézzük, és a legfontosabb közbenjáró imádsággal köszöntjük a másikat. Ez az üdvösség az Isten kegyelmének ajándéka. Ezért nevezi az angyal kegyelembe fogadottnak Máriát. Az üdvösség tehát azt jelenti, hogy Isten kegyelme akkor is körbevesz bennünket örök védelmével, ha ebben a világban nem tapasztalunk irgalmat. A „Testről és lélekről” című filmben könyörtelenül letaglózzák a vágómarhákat, hogy mi élvezhessük a bélszínt. Világunk is vágóhíd, ahol sokféleképpen taglózzuk le a másikat, saját érdekeink, élvezeteink, meglátásaink, igazságaink, kegyességünk, vallásunk, rögeszméink „oltárán”. De az elszomorító, irgalmatlan példák ellenére tudjuk, utalva az előbb említett filmre, hogy Isten előtt nem vágómarhák, hanem pazar erdőben, vadászveszély nélkül élő szarvasok vagyunk… Üdvösségünk van, kegyelembe fogadottak vagyunk, velünk van az Isten! (Máté 1,23)