előző nap
következő nap

„Így végezzen a pap engesztelést a vétekért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer” 3Móz 5,1–13

1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a kimondott átkot, és bár ő tanú, mert látott vagy megtudott valamit, de mégsem tesz vallomást, akkor őt bűn terheli. 2 Vagy ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz: akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan jószágnak, akár tisztátalan kisebb állatnak a teteméhez, még ha nem is vette észre, tisztátalan lett, és vétkessé vált. 3 Vagy ha valaki hozzáér egy ember tisztátalanságához, bármilyen tisztátalanságához, amitől tisztátalanná lesz, még ha akkor nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált. 4 Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jót tett ezzel, akár rosszat, bármire, amire csak meggondolatlanul esküt tehet az ember, ha nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt. 5 Ha tehát valaki vétkessé válik ezek közül bármelyik dologban, vallja meg, hogy miben vétkezett, 6 azután vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény juhot vagy kecskét a nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért. 7 Ha azonban erre nem telik neki, akkor vigyen vétkéért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot az Úrnak: egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. 8 Vigye el azokat a paphoz, az pedig mutassa be először a vétekáldozatra valót úgy, hogy szakassza meg nyakát a nyakszirtjénél, de a fejét ne szakítsa le. 9 Hintsen a vétekáldozat véréből az oltár peremére, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Vétekáldozat ez. 10 A másikat készítse el égőáldozatul az előírások szerint. Így végezzen a pap engesztelést a vétekért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer. 11 Ha nem telik neki két gerlére vagy galambra sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatként. De ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert vétekáldozat ez. 12 Vigye el azt a paphoz, a pap pedig vegyen ki abból egy tele marokkal az emlékeztető áldozatra való résznek, és füstölögtesse el az oltáron, az Úr tűzáldozataira téve. Vétekáldozat ez. 13 Így végezzen a pap engesztelést bármelyik vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, és akkor bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból.

Első ránézésre egymástól eltérő esetek, de a hűtlenség, a bűnrészesség mindegyikben jelen van. Mit tehet ilyenkor a vétkes? Ne hallgassa el, mert annál rosszabb nincs, mintha félelemmel várja a büntetést. Megoldást jelent viszont az engesztelés, ha bűnömért bocsánatot kérek. A leírás többször kiemeli: „Így végezzen a pap engesztelést a vétekért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer" (10). A vétek eltöröltetik, helyreáll a szövetség. Nem lehet ugyanazt a vétket újra és újra felhozni valaki ellen. Ha Isten megbocsátott neki, akkor mi sem hánytorgathatjuk fel a vétkét.

RÉ 342 MRÉ 215

„Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.” (Lukács 1,57–66) Lukács 1,57–66

(57) „Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.” (Lukács 1,57–66) Rendkívüli, szentlelkes idők voltak azok. A meddő, idős Erzsébet fiút szült, az Úr ígérete szerint (57). A gyermekáldást akkor az Úr ajándékának tartották, idős korban pedig a szülést úgy értékelték, hogy az Úr megsokasította Erzsébeten az irgalmát. Milyen jó olvasni, hogy sokan együtt örültek Erzsébet örömének. Ez a tény már önmagában rendkívüli (58). A gyermeket bemutatták, megköszönték az Úrnak, és mindenben az Úr akaratát követték, még a névadásban is (59–63). A hitetlen és néma Zakariás szája is megnyílt végre, aki magasztalta az Urat. Hányan vagyunk némák, közömbösök, gyakran káromlók, ha az Úrról van szó; – miközben mi minden egyébről tudunk fecsegni (64). Akik látták és hallották mindazt, ami Erzsébettel és Zakariással történt, elkezdtek félni. Ez még nem istenfélelem. De a félelem lehet áldás, ha alázatosabbá törpít, és elkezd vezetgetni az Úr felé (65). Nagy feladata lesz ennek a gyermeknek: az, hogy a legnagyobbra, Jézus Krisztusra mutasson. Nincs ennél szebb, nagyobb feladat. Bármit tegyünk is az életben, ott Jézus Krisztusra mutathatunk (66). Lehetnek nagy feladataink, Jézus Krisztus nélkül elmúlik, kimúlik minden nagyság. Ma nem szentlelkes, nem rendkívüli időket élünk, éppen ezért, még nagyobb áldás, mindezeket hitben átélni, megtapasztalni.