előző nap
következő nap

„Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy hibátlan kost...” 3Móz 5,14–26

14 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 15 Ha valaki hűtlenül bánik az Úrnak szentelt adományokkal, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelynek becsült értéke egy-két sekel, a szent sekel szerint, jóvátételi áldozatul. 16 Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ezután végezzen a pap engesztelést érte a kossal mint jóvátételi áldozattal, és akkor bocsánatot nyer. 17 Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az Úr parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli. 18 Vigyen ezért a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, a szokásos becsült értékben. Így végezzen a pap engesztelést a tévedésért, amelybe tudtán és akaratán kívül esett, és akkor bocsánatot nyer. 19 Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az Úrnak. 20 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 21 Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, letétbe helyezett vagy tőle elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát, 22 vagy ha elveszett holmit talált, de letagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül, amelyek elkövetésével vétkezik az ember, 23 ez történjék: Mivel vétkezett és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt összeget, amit kizsarolt, vagy a rábízott dolgot, amit rábíztak, vagy a más elveszett holmiját, amit megtalált, 24 vagy amire nézve hamisan esküdött. Mindezt fizesse vissza teljes értéke szerint: tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a tulajdonosának azon a napon, amelyen bemutatja jóvátételi áldozatát. 25 Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy hibátlan kost a szokásos becsült értékben jóvátételi áldozatul a paphoz. 26 Így végezzen érte a pap engesztelést az Úr előtt, és akkor bocsánatot nyer, bárhogyan is tette adóssá magát.

Bizalommal való visszaélés az anyagiak terén: hideg, tárgyilagos kíméletlenséggel sorolja fel ez a rész a hűtlen kezelés néhány formáját (15.21). Nem szörnyülködik, hogy ilyen előfordulhat Isten népe körében, nem kendőzi el. Aki elkövette, a következőt olvashatja ki Isten törvényéből: ez nincs rendben, nem maradhat titokban, rendbe kell hozni; ennek ára van, de az áldozat bemutatása után Isten és a néped előtt tisztán mehetsz tovább. „Ő megbocsátja minden bűnödet..." (Zsolt 103,3).

RÉ 20 MRÉ 20

„…meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lukács 1,67–80) Lukács 1,67–80

(68) „…meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lukács 1,67–80) Kórházban voltam, beteglátogatáson. Gyakran jutok el börtönökbe is, szolgálatra, látogatásra. Hálásak a betegek, a fogvatartottak ezekért a látogatásokért: – általunk érkezik valami hozzájuk a „kinti, mindennapi, egészséges, szabad, normális” világból; – miközben reményt, erőt ad nekik, hogy még emlékeznek rájuk, még nem írták le őket végképp.

Beszélgetünk, bíztató szavakat keresve, Igét olvasunk, imádkozunk. De aztán mégiscsak az történik, hogy otthagyom őket, ők maradnak, én mehetek; – és örülök, hogy én még mehetek innen kifelé. Ők maradnak, közülük sokan már nem jönnek ki épen, megroppannak. Bizony vannak olyanok is, akik soha nem jönnek ki már ebbe a világba, akik meghalnak, belehalnak. Ezek tények. Vannak olyan problémák, bajok, betegségek, amelyek ebben a világban soha nem oldódnak már meg, amelyeket halálig hordoznunk kell, amelyekbe belehalunk majd.

Nem értették buzgó híveim, amikor erről beszéltem, mert hát a hit szemével ezt lehet másként látni. Volt olyan, aki másnap megkérdezte, hogy változott–e tegnap óta a véleményem erről. Nem értettem, hogy nem érti. Milyen önhitt öntudatot kreálhat a hamis hit, amivel mi mindig jobban tudunk mindent a másiknál, és bárkivel vitába szállunk. A hit számomra soha nem azt jelentette, hogy azt hamis illúziók lila ködös, olcsó vigaszának megfestésére használjam. Apám betegágyánál a nővérek tanácsolták, hogy menjek haza, ne nézzem tehetetlen haldoklását, úgysem tudok segíteni. Persze maradtam, imádkoztam, amíg bírtam. De aztán otthagytam…, végleg.

Zakariás éneke rámutat a lényegre: Áldott az Úr, aki nemcsak meglátogatta népét (68), hanem megváltotta népét, ahogy azt megígérte (78–79). Az Úr olyan erős üdvözítőt támasztott (69), aki legyőzte a halált is, aki népének váltságot szerzett. Vagyis olyan problémákat oldott meg az Úr, amelyeket csak Ő tud meggyógyítani, és amelyek túlmutatnak az itteni világ keretein.

Tehát ez a váltság ugyan kihat erre az életre, annak viszonyait is átalakítja, betegségeit gyógyítja, igazságtalanságait enyhíti, konfliktusait békíti; – de, ennél egekig menően többről van szó. A váltság, Jézus Krisztus által, abból ad szabadulást, ami itt soha nem oldódik meg maradéktalanul, vagy egyáltalán nem oldható meg; – sem lelkész, sem orvos, sem pszichológus okossága által. Nincs önmegváltás. Váltság van! Jézus Krisztus kell!