előző nap
következő nap

„A pap pedig végezze el az engesztelést érte, és akkor tiszta lesz.” 3Móz 12

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulása idején. 3 A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. 4 Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől. Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szentélybe sem jöhet el, míg le nem telnek tisztulásának a napjai. 5 Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan tisztátalan, mint a havi tisztulásakor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia, míg megtisztul a vértől. 6 Amikor letelnek tisztulásának a fiú vagy a leány miatt előírt napjai, vigyen egy egyéves bárányt égőáldozatul, egy galambot vagy egy gerlét pedig vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé a paphoz. 7 Az pedig mutassa be az Úr színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért, akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ugyanez a törvény vonatkozik a fiút és a leányt szülő asszonyra. 8 De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést érte, és akkor tiszta lesz.

Mivel az ókorban azt tartották, hogy a lélek a vérben lakik, a szülő nőket a vérveszteség miatt különösen is védtelennek gondolták a démonokkal szemben. A tilalmak és a tisztulási előírások mögött ezek a gondolatok álltak. Mi azonban már tudjuk, hogy a lélek a testben nincsen helyhez kötve, és életünk Krisztus oltalma alatt áll. Így minket e fejezet a megszületendő élet és az anyák iránti felelősségre tanít.

RÉ 503 MRÉ 285

„…hatalma volt.” (Lukács 4,31–37) Lukács 4,31–37

(32) „…hatalma volt.” (Lukács 4,31–37) Amikor Jézus szombaton tanított a kapernaumi zsinagógában, álmélkodva hallgatták őt, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Igen, aki Isten Igéjével, beszédével figyelmet teremt, annak mennyei hatalma van. Ma ez különösen igaz: eleve nehéz beszéddel figyelmet teremteni, hát még az Isten Igéjéről szóló beszéddel. Jézus, mint Isten Fia, ennek a hatalomnak birtokosa. Ez a hatalom az Övé. Mi csakis Őáltala, az Ő Lelke által kaphatjuk ezt a hatalmat (31–32).

Itt azonban több történik, mint álmélkodás, figyelem. Jézus hatalma nemcsak figyelmet ébreszt Isten Igéje számára, hanem részesít is ebből a hatalomból. Ez a hatalom mindig gyógyító hatalom, amely rámutat betegségeinkre, testi nyomorúságainkra, lelki megszállottságainkra, és megszabadít bennünket azoktól. Isten Igéje, Jézus Krisztus szava és jelenléte gyógyító hatalom. Ő szól, és közben gyógyítja sokféle bajainktól kiáltozó életünket (33).

Ez a hatalom már abban megnyilvánul, hogy nem ismerjük el betegségeinket, beleszólunk Isten szavába, vitába szállunk vele, netán saját erőből, démoni indulattal visszautasítjuk Jézus Krisztust, ahogy itt a beteg ember varázslásszerűen kimondja Jézus nevét, és ezzel hatástalanítani akarja Őt. Ez a jelenet rámutat arra a tényre, hogy sokféle betegség van, és minden testi mögött ott rejtőzik a lelki megkötözöttség, a gonosz munkája. Itt saját erőből hadakozva, vagy „idegen, ellenséges erőkkel” próbálkozva csak még betegebbek leszünk, és nekimegyünk Jézusnak, még az Ő nevét emlegetve is. Itt a megszállott ember is emlegeti az Urat, pontosan tudja, kicsoda Ő, „Isten szentjének” nevezi (34). Van itt teológiai tudás is, vitázó képesség, és mégis súlyos a helyzet.

Egyre betegebb ez a világ. Az egyházban is sok a beteg ember, szinte gyűjtőhelye azoknak. Néha megijedek, amikor meg kell állapítanom csalódva valakiről, póriasan szólva: „Na, ez sem normális!” (34–35)

De félreértés ne essék: Mindenki beteg! A valóságos gyógyulást, a szabadulást Jézus Krisztus adhatja, aki puszta szavával kiűzi azt, aki fogva tartja életünket, értelmünket, szívünket, lelkünket, minden rezdülésünket. Jézus Igéje, parancsszava sokszor jelentheti azt, hogy odavág bennünket még az élet kövezetére a gonosz, de kárt nem tehet bennünk, végképp nem veszhet „kárba” az életünk (35–37).

Terjedt Jézus hatalmának híre. Ez jó. De még jobb annak, aki részesült is ebből a gyógyító hatalomból. A legjobb pedig az, amikor valaki, valamilyen formában ennek a krisztusi hatalomnak szentlelkes eszköze lehet ebben a világban.