1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 2 Ha egy embernek a bőrén daganat, var vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén, akkor vigyék el Áron paphoz vagy a fiai közül valamelyik paphoz. 3 Nézze meg a pap a bőrén levő kiütést, és ha a szőr a kiütésben kifehéredett, és a kiütés felülete bemélyed a bőrébe, akkor az poklos kiütés. Ha ezt látja a pap, mondja ki, hogy tisztátalan. 4 Ha fehér folt van a bőrén, de a felülete nem mélyed bele a bőrébe, és a szőre sem fehéredett ki, akkor különítse el a pap a kiütéses embert hét napig. 5 A hetedik napon nézze meg a pap, és ha úgy látja, hogy a kiütés megállapodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor különítse el a pap másodszor is hét napig. 6 A hetedik napon nézze meg a pap másodszor is, és ha a kiütés elhalványodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tiszta, csak varasodás az. Mossa ki a ruháit, és tiszta lesz. 7 De ha a varasodás mégiscsak továbbterjed a bőrön, miután megmutatta magát a papnak azért, hogy tisztának mondják, akkor mutassa meg magát újból a papnak. 8 Ha a pap úgy látja, hogy a varasodás továbbterjedt a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan: poklosság az. 9 Ha poklos kiütés támad egy emberen, vigyék el a paphoz. 10 Ha a pap úgy látja, hogy fehér daganat van a bőrön, és amiatt a szőr kifehéredett, a daganatban pedig vadhús van, 11 akkor idült poklosság az a bőrén; mondja ki tehát a pap, hogy tisztátalan. Ne is különítse el, mert tisztátalan. 12 De ha annyira fejlődik a poklosság a bőrön, hogy egészen elborítja a poklosság a kiütésesnek a bőrét tetőtől talpig, bárhol nézi is a pap, 13 ha tehát úgy látja a pap, hogy egészen elborította a poklosság annak a testét, akkor mondja ki, hogy tiszta az a kiütéses. Tiszta, mert egészen kifehéredett. 14 Csak amikor vadhús mutatkozik rajta, akkor tisztátalan. 15 Ha meglátja a pap a vadhúst, akkor mondja ki, hogy tisztátalan. A vadhús tisztátalan: poklosság az. 16 De ha a vadhús eltűnik és kifehéredik, menjen el a paphoz, 17 és ha a pap úgy látja, hogy a kiütés kifehéredett, mondja ki a pap, hogy a kiütéses tiszta lett; ő akkor tiszta.18 Ha valakinek a bőrén fekély volt, de begyógyult, 19 és a fekély helyén fehér daganat vagy rózsaszínű folt támad, mutassa meg magát a papnak. 20 Ha úgy látja a pap, hogy a felülete mélyebben van a bőrnél, a szőre pedig kifehéredett, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan. Poklos kiütés az, amely a fekélyből fejlődött ki. 21 De ha a pap úgy látja, hogy nincs benne fehér szőr, és nincs mélyebben a bőrnél, sőt halványabb is lett, akkor különítse el a pap hét napig. 22 De ha mégiscsak továbbterjedt a bőrén, mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan: kiütés az. 23 Ha viszont megmaradt a fehér folt a helyén, és nem terjedt tovább, akkor gyógyuló fekély az. Mondja ki róla a pap, hogy tiszta. 24 Ha pedig valakinek a bőrén égési seb támad, és a seb vadhúsa rózsaszínű vagy fehér foltot képez, 25 nézze meg a pap. És ha a fehér foltban a szőr kifehéredett, felülete pedig belemélyed a bőrbe, akkor poklosság az, amely a sebből fejlődött ki. Mondja ki a pap, hogy tisztátalan, mert poklos kiütés az. 26 De ha úgy látja a pap, hogy nincs a fehér foltban fehér szőr, és nincs mélyebben a bőrnél, sőt halványabbá is vált, akkor különítse el a pap hét napig. 27 A hetedik napon nézze meg a pap, és ha a folt mégiscsak továbbterjedt a bőrön, akkor mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan. Poklos kiütés az. 28 Ha viszont megmaradt a helyén a fehér folt, nem terjedt tovább a bőrön, sőt halványabbá is változott, akkor csak az égési seb daganata az. Mondja ki róla a pap, hogy tiszta, mert gyógyuló égési seb az.
„Az pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.” (Lukács 4,38–44)
Lukács 4,38–44
(39) „Az pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.” (Lukács 4,38–44) Jézus családlátogatást végzett, amikor a zsinagógai istentisztelet után elment Simon Péter házába (38). Az istentisztelet után mindig ezt imádkozzuk: „Házunkba is jöjj el velem…”.
Van ugyanis a saját családunkban elég baj. Nem kell a szomszédra mutogatni. Nézz körül nyugodtan a magad háza táján. Itt Simon anyósa volt lázas beteg. Családtagjainkat is sokféle testi és lelki betegség gyötri (38).
A láz testi betegségre utal. Egy idegen kórokozó, vagy valami váratlan, idegen történés megbontotta a szervezet egyensúlyát, és ez okozza a lázas állapotot. Ahol a szervezet egyensúlya tartósan megbomlik, ott halálosan nagy baj van. A bűn a világ, Isten által teremtett egyensúlyát bontotta meg. Lázas állapotban vagyunk. Ennek tünete minden betegség, és lám, ahogy az Ige leírja, sok a beteg (40–41). A bűn miatti lázas állapot két tipikus tünete: az állandó lázadás és a lázas rajongás bármiért is. Van mindkettőből a világban és az egyházban egyaránt.
Simon tudta, kinek kell szólni a beteg érdekében (38). Ők az áldott orvost hívják. Ő gyógyít, de nem azért jött, hogy csodadoktor legyen, hanem azért, hogy hirdesse az evangéliumot, amely mindig több, mint a gyógyítás. Hiszen Jézus Krisztus nemcsak testi és lelki betegségeinkből gyógyít meg egy időre, ezek csak jelek, hanem valóságosan és örökre megszabadít a bűntől, betegségtől és haláltól, a gonosz hatalmától. Ez az evangélium. Ő ennek hirdetéséért jött, az Ő szava pedig mindig tett is, vagyis Ő mindig úgy szól, hogy egyben cselekszi is azt, amit mond (42–44).
A teljes gyógyulás jele a szolgálat. Péter gyógyult anyósa azonnal, késlekedés nélkül szolgálta Jézust, mégpedig úgy, hogy szolgálta a körülötte lévőket. Szolgálni az Urat: szolgálni a másikat, de úgy, hogy ez a másiknak is a javát szolgálja, és ezt a másik így így érezze. Nem lehet úgy szolgálni, hogy a másik ettől szenved. Ne gondoljuk, hogy ezzel mi hűségesek vagyunk, és a másik a keményszívű. Ha valakinek tartósan kellemetlen a mi krisztusi szolgálatunk, akkor ott valójában nem szolgálatról van szó, hanem saját önző lényem uralmáról, a másik felett.