előző nap
következő nap

„...vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent adományaival” 3Móz 22,1–16

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent adományaival. Meg ne gyalázzák szent nevemet azokkal, amiket ők nekem szentelnek. Én vagyok az Úr! 3 Mondd nekik: Ha bárki a ti utódaitok közül, bármely nemzedéketekből akkor közelít a szent adományokhoz, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, amikor éppen tisztátalan, azt az embert ki kell irtani előlem. Én vagyok az Úr! 4 Ha valaki Áron utódai közül poklos vagy folyásos, nem ehet a szent adományokból, amíg meg nem tisztul. Ha pedig valaki hozzáér egy halott által tisztátalanná lett dologhoz, vagy ha valakinek magömlése volt, 5 vagy megérint valamilyen kisebb állatot, és tisztátalanná lesz, vagy bármilyen tisztátalanságban levő embert, és úgy lesz tisztátalanná, 6 az az ember, aki effélét érint, tisztátalan lesz estig: nem ehet hát a szent adományokból. Mosakodjék meg előbb vízben, 7 és naplemente után tiszta lesz, azután ehet a szent adományokból, mert az ő eledele az. 8 Döglött vagy széttépett állatot nem ehet, mert tisztátalan lesz általa. Én vagyok az Úr! 9 Így tartsák meg, amit elrendeltem, hogy vétekkel ne terheljék magukat, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én, az Úr vagyok a megszentelőjük! 10 Egy idegen ember sem ehet szent ételt, a papnál levő betelepült vagy napszámos sem ehet szent ételt. 11 De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből. 12 Ha a pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati felajánlásokból. 13 De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből, mint leány korában. De egyetlen idegen sem ehet belőle. 14 Ha valaki nem szándékosan eszik szent ételt, az adja meg a papnak a szent ételt, de tegye még hozzá az egyötödét. 15 Ne gyalázzák meg Izráel fiainak szent adományait, amelyeket felajánlanak az Úrnak, 16 és ne terheljék meg súlyos bűnnel őket azáltal, hogy esznek szent adományaikból. Mert én, az Úr vagyok a megszentelőjük.

Az evangélium szentsége nem kevesebb, hanem több, mint a törvényé. Ezért fontos számunkra is a felszólítás: „...vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent adományaival" (2). Vigyázva bánjunk mi is mindennel, amit Istennek szentelünk: a templomainkkal, az adományainkkal, az adminisztrációval, a szolgálatunkkal, a munkánkkal, az időnkkel, testünkkel-lelkünkkel.

RÉ 504 MRÉ 288

„…semmit sem várva érte…” (Lukács 6,27–36) Lukács 6,27–36

(35) „…semmit sem várva érte…” (Lukács 6,27–36) A JÉZUSI ETIKA…– 1.* A krisztusi szeretet alapja az a lelkület, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk (31). Erre épül az összes többi krisztusi lehetőség. Minden ellenséges támadást szeretettel viszonozzunk, ne védekezzünk, hanem tűrjünk, engedjünk, adjunk (27–30). Úgy szeressünk, hogy semmit se várjunk érte cserébe, mert a szeretet nem üzlet, vagy ha az, pogányok maradtunk (31–35). Az Úr szeretetének tartalma az irgalom (36). – 2. Csak az Úr Jézus Krisztus tud így szeretni, isteni hatalmával. Ezt mutatta meg földi életében, szenvedéseiben, kereszthalálában, mert végig, a legnagyobb szenvedések és ellenségesen gyilkos arculcsapások közepette is élte azt, amit hirdetett. – 3. Csak így lenne érdemes élni. Jézus Krisztus üzenete felülmúlhatatlan. Ő azonban nemcsak üzent, nemcsak megélte azt mindvégig, hanem bennünket is megváltott, hogy újjászüljön erre a szeretetre. Nincs mit kertelni: még nem tértünk meg valóságosan, mert nemhogy mi, az Ő követői sem tudunk így szeretni, hanem ennek még halvány földi mása sem tapasztalható közöttünk.

___

* Ezt Jézus nekünk mondja, akik Őt követhetjük. Beleremegünk, ahogy halljuk.