előző nap
következő nap

„...hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt” Józs 9

1 Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak, 2 szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen. 3 Gibeón lakói azonban hallva, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, 4 a maguk részéről cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, 5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. 6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! 7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok, hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? 8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttetek? 9 Azok ezt felelték neki: Egy nagyon távoli országból jöttek a te szolgáid Istenednek, az Úrnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt, 10 meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával. 11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! 12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthon becsomagoltuk az útra, és elindultunk hozzátok, mostanra pedig száraz és csupa morzsa lett. 13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. 14 Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az Úr akaratát nem kérdezték meg. 15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A közösség fejedelmei pedig megesküdtek erre. 16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. 17 Útnak indultak ezért Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azok városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárím. 18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik az Úrra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódni kezdett az egész közösség a fejedelmek ellen. 19 De a fejedelmek mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére, nem bánthatjuk tehát őket. 20 Ezt tegyük hát velük: hagyjuk életben őket, és akkor nem ér bennünket az Úr haragja amiatt az eskü miatt, amelyet nekik tettünk. 21 Majd azt mondták a fejedelmek: Maradjanak életben, de legyenek favágói és vízhordói az egész közösségnek! Így határoztak tehát róluk a fejedelmek. 22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért szedtetek rá bennünket? Azt mondtátok: Nagyon messziről érkeztünk. Pedig közöttünk laktok. 23 Legyetek azért átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, Istenem házának favágói és vízhordói! 24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott a te szolgáidnak, hogy Istenetek, az Úr megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész országot, és pusztítsa ki előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettük ezt. 25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! 26 Józsué pedig ezt tette velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és így nem gyilkolták le őket, 27 de elrendelte Józsué azon a napon, hogy a közösségnek, valamint az Úr oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az Úr. Így van ez ma is.

„...hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt" (9). „Ráháb nemcsak azért állt Isten oldalára, mert az életét féltette, hanem azért, mert Izráel Istenét élő Úrnak ismerte meg (2,11). A gibeóniak szavaiból az élő Úr melletti vallástétel hiányzik" (A Szentírás magyarázata, 286.). Így lett méltó Ráháb arra, hogy nevét megemlítsék Jézus családfájában (Mt 3,5). A Zsidókhoz írt levél pedig a hit hőseiről tanítva így ír: „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta" (11,31).

RÉ 83 MRÉ 83

„Ha valaki utánam akar jönni…” (Lukács 9,23–27) Lukács 9,23–27

(23) „Ha valaki utánam akar jönni…” (Lukács 9,23–27) Jézus követése csak így ölthet testet: – megtagadni önmagamat; – Jézust követve és nem kényszerből felvenni a keresztemet; – és nyíltan felvállalni Jézus Krisztus ügyét. Ebben a világban ez nem egy diadalmas életpályamodell. Nekünk azonban látványos, diadalmas, vonzó, hatásos, fiatalos és okos keresztyénség kell, már ebben a világban kézzel fogható sikerekkel és javakkal, amit „áldásnak” neveztünk el (25). Nemcsak, hogy nem tagadjuk meg önmagunkat, hanem egy jottányit sem engedünk, a saját testvérünkért sem, a magunk igazából (23). A keresztjeinket állandó panasszal, elégedetlenséggel, másokat bántva és kritizálva, azaz kényszerből hordozzuk, nem pedig Jézust követő hittel (24). A bizonyságtételünkről pedig csak annyit: vajon készek lennénk-e szenvedést vállalni az Úr ügyéért? (26) Pedig a legnagyobb ajándékot az Úr ígéri: az Ő követői nem látnak halált (27), mert örök életük van. Puszta logika elég lenne hozzá, de csak hittel lesz elevenné mindez: Mit használ az örök élet reménysége nélkül minden itteni „csúcs”… (25).

___

Jézus követése csak így ölthet testet:

– megtagadni önmagamat;

– Jézust követve és nem kényszerből felvenni a keresztemet;

– és nyíltan felvállalni Jézus Krisztus ügyét.

 

Ebben a világban ez nem egy diadalmas életpályamodell.

Mi, jóléti keresztyének nem is hangoztatjuk, nem is gyakoroljuk ezt.

Nekünk látványos, diadalmas, vonzó, hatásos, fiatalos és okos keresztyénség kell, már ebben a világban kézzel fogható sikerekkel és javakkal, amit „áldásnak” neveztünk el, hogy Isten mögé bújva igazoljuk gyarlóságainkat (25).

Már egy keresztyén alkalomra hívogató plakát elkészítésénél is ezek a szempontok vezetnek bennünket, ahol stratégiai és dizájn trükkök irányítanak, mint egy profitorientált nagyvállaltnál.

Nem is titkoljuk ezeket.

 

Nemcsak, hogy nem tagadjuk meg önmagunkat, hanem egy jottányit sem engedünk, a saját testvérünkért sem, a magunk igazából.

„Makacsabbak”, keményebbek, hiúbbak vagyunk, mint a hitetlen világ (23).

 

A keresztjeinket állandó panasszal, elégedetlenséggel, másokat bántva és kritizálva, azaz kényszerből hordozzuk, nem pedig Jézust követő hittel.

Nekünk soha semmi nem jó, mindig jobb kell; – mint egy paráznának (24).

 

A bizonyságtételünkről pedig csak annyit, hogy nagy kérdés bennem: készek lennénk-e szenvedést vállalni az Úr ügyéért.

Hiszen még egy plakát elkészítésénél is szégyelljük Őt (26).

 

Vegyük tudomásul, ez az ügy a világ számára soha nem lesz vonzó. Csak az Úr gyermekei számára lehet azzá.

 

Pedig a legnagyobb ajándékot az Úr ígéri: az Ő követői nem látnak halált (27), mert örök életük van.

Puszta logika elég lenne hozzá, de csak hittel lesz elevenné mindez: Mit használ az örök élet reménysége nélkül minden itteni „csúcs”, hiszen csak nagyobb zuhanást idézhet elő, miközben itt minden gyorsan elmúlik, megfakul és semmivé lesz; – Jézus Krisztus nélkül mindenképpen (25).