„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép” Józs 10,1–27
„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép" (13). „Ezeket (a képeket) nem szabad természettudományos világképünkhöz mérni, vagy épp az ellen felvonultatni. ...világosan felismerhető az előző versek eredeti értelmét túllépő fokozás" (Biblia magyarázó jegyzetekkel. Kálvin Kiadó, 1996. 266. o.). Nem kétséges, hogy azért, mert Istennek ígérete megvalósítása érdekében minden képzeletet felülmúló hatalma van. A mi életünkben is!
RÉ 393 MRÉ 401
„Pétert és társait elnyomta az álom…” (Lukács 9,28–36) Lukács 9,28–36
(32) „Pétert és társait elnyomta az álom…” (Lukács 9,28–36) Micsoda kijelentéseket kaptak a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak. Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32). Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten. Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál. Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk. Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk. De Ő nem engedi. Megváltásra van szükségünk! Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben. Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell! De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14). Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2). Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár! Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.
___MICSODA KIJELENTÉSEKET KAPTUNK!
– 1. A megdicsőülés hegyén kijelentést kapunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, hiszen arca, ruhája, egész lénye mennyeire változott (29), miközben az Atya igehirdetése világossá tette, hogy Ő a Megváltó, Őrá figyeljünk, Őt hallgassuk, Őt kövessük (35).
Ezen a hegyen kijelentést kapunk arról is, hogy van örök élet, van helyünk odaát, ahol Mózes és Illés is vannak (30–33), ott egymásra ismerünk, és ott tényleg sokkal jobb lesz mindennél (Filippi 1,23).
– 2. Ezek a kijelentések bizonyosságot és erőt adnak nekünk akkor is, amikor le kell jönni újból a völgybe, felvenni a terheket; – hogy akkor is csak Jézust lássuk egyedül, és az Ő ígéreteibe kapaszkodhassunk (36).
Bizony, rendszeresen, naponta és hetente fel kell menni erre a hegyre.
Minden csendesség, minden istentisztelet és keresztyén alkalom ezekben a kijelentésekben való megerősödés, ott fent a hegyen; – hogy megállhassunk a völgyben.
– 3. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak.
Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32).
Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten.
Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál.
Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk.
Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk.
De Ő nem engedi.
– 4. Megváltásra van szükségünk!
Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben.
Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell!
De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14).
Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2).
Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár!
Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.