előző nap következő nap

„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép” Józs 10,1–27

1 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és úgy bánt Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és annak királyával, Gibeón lakói viszont békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak. 2 Ekkor nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfi lakott benne. 3 Adónícedek, Jeruzsálem királya ezért ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfíának, Lákís királyának és Debírnek, Eglón királyának: 4 Gyertek el hozzám, és segítsetek, verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival. 5 Erre összegyűlt és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákís királya és Eglón királya, ők maguk és egész hadseregük. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és megkezdték a harcot ellene. 6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben a te szolgáidat! Vonulj föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg minket! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk! 7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával. 8 Az Úr ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted. 9 Józsué váratlanul rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. 10 Az Úr megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a bét-hóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig. 11 Ahogy menekültek Izráel elől, az Úr heves jégesőt hullatott rájuk az égből a bét-hóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel öltek meg Izráel fiai. 12 Azon a napon, amikor kiszolgáltatta az Úr Izráel fiainak az emóriakat, beszélt Józsué az Úrral, majd ezt mondta Izráel előtt: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is, Hold, az Ajjálón-völgyben! 13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig. 14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az Úr, mert az Úr harcolt Izráelért. 15 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba. 16 Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédái barlangban. 17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédái barlangban rejtőznek. 18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szája elé, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket! 19 Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne hagyjátok, hogy bejussanak a városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, az Úr! 20 Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba. 21 Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédái táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait. 22 Akkor ezt mondta Józsué: Bontsátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból! 23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákís királyát és Eglón királyát. 24 Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára. 25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így bánik el az Úr minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok. 26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig. 27 Napnyugtakor azután Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szája elé. Ott vannak ezek még ma is.

„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg kitöltötte bosszúját ellenségein a nép" (13). „Ezeket (a képeket) nem szabad természettudományos világképünkhöz mérni, vagy épp az ellen felvonultatni. ...világosan felismerhető az előző versek eredeti értelmét túllépő fokozás" (Biblia magyarázó jegyzetekkel. Kálvin Kiadó, 1996. 266. o.). Nem kétséges, hogy azért, mert Istennek ígérete megvalósítása érdekében minden képzeletet felülmúló hatalma van. A mi életünkben is!

RÉ 393 MRÉ 401

„Pétert és társait elnyomta az álom…” (Lukács 9,28–36) Lukács 9,28–36

(32) „Pétert és társait elnyomta az álom…” (Lukács 9,28–36) Micsoda kijelentéseket kaptak a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak. Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32). Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten. Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál. Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk. Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk. De Ő nem engedi. Megváltásra van szükségünk! Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben. Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell! De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14). Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2). Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár! Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.

___

MICSODA KIJELENTÉSEKET KAPTUNK!

 

– 1. A megdicsőülés hegyén kijelentést kapunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, hiszen arca, ruhája, egész lénye mennyeire változott (29), miközben az Atya igehirdetése világossá tette, hogy Ő a Megváltó, Őrá figyeljünk, Őt hallgassuk, Őt kövessük (35).

Ezen a hegyen kijelentést kapunk arról is, hogy van örök élet, van helyünk odaát, ahol Mózes és Illés is vannak (30–33), ott egymásra ismerünk, és ott tényleg sokkal jobb lesz mindennél (Filippi 1,23).

 

– 2. Ezek a kijelentések bizonyosságot és erőt adnak nekünk akkor is, amikor le kell jönni újból a völgybe, felvenni a terheket; – hogy akkor is csak Jézust lássuk egyedül, és az Ő ígéreteibe kapaszkodhassunk (36).

Bizony, rendszeresen, naponta és hetente fel kell menni erre a hegyre.

Minden csendesség, minden istentisztelet és keresztyén alkalom ezekben a kijelentésekben való megerősödés, ott fent a hegyen; – hogy megállhassunk a völgyben.

 

– 3. Mégis, milyen beszédes az ember gyengeségéről az a kép, ahogy a tanítványok ebben a rendkívüli helyzetben is elaludtak.

Noha megtapasztalják, hogy Isten közelsége jó, ki is fejezik mindezt, és mégis elalszanak, fent a hegyen is (32).

Mi erőtlenek, gyarlók, fitten is fáradtak vagyunk, nemhogy meggyötörten.

Születésünk percétől fúr és rág, emészt bennünket a bűn és a halál.

Ezért életünk legemelkedettebb perceit is átaludnánk.

Nemcsak elszalasztunk alkalmakat, hanem Isten közeledését is lekésnénk.

De Ő nem engedi.

 

– 4. Megváltásra van szükségünk!

Ezt hirdeti, a tanítványok alvása, ebben a rendkívüli helyzetben.

Lehet, hogy Istenünk hagy aludni bennünket, mert pihenni kell!

De a kellő időben ébreszt (Efezus 5,14).

Illetve, ha hagy aludni, akkor is, övéinek álmában is ad eleget (Zsoltárok 127,2).

Amit pedig ezen túl átalszunk, és így kihagytunk, azért nem kár!

Minden istentiszteleten és bibliaórán szendergőre így tekintek.