előző nap következő nap

„Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje.” Józs 17

1 Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott örökség, nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semída fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. 3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a fejedelmekhez, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. 5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. 7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé húzódik, ami Sikemmel átellenben fekszik, azután dél felé fordul a határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásér a szomszédja, keleten pedig Issakár. 11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bét-Seán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Én-Dór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal és a három dombvonulattal együtt. 12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak így sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, kényszermunkára fogták a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudták őket. 14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr. 15 Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. 17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.

A méltányos törvényértelmezés szép példáját látjuk ebben a fejezetben. Maga Mózes ígérte meg a fiútestvér nélkül maradt nővéreknek, hogy megkaphatják az apjuk után igényelt örökségüket. A lányok nem a lázadást képviselik, sőt felvállalják őseiket, apjukat bűneivel együtt. Bátor hitükkel rátapintanak a törvény lényegére, ami a szövetség fenntartása, és az élet folytatásának biztosítása.

RÉ 199 MRÉ 409

„…kijelentetted…” (Lukács 10,21–24) Lukács 10,21–24

(21) „…kijelentetted…” (Lukács 10,21–24) – 1. Amikor valami feltárul: világossá lesz annak magassága és mélysége, fontossága, lényege. Minden erőlködés, módszer, bölcsesség és okosság, minden magyarázat nélkül történik ez a csoda (21). Ez a kegyelem. Ezért elsősorban mondani kell az igazságot és nem magyarázni… – 2. A hit az Isten kegyelemének keze, amivel megragadhatjuk az Ő krisztusi ajándékát: a bűnbocsánatot, az új életet és az örök életet; – az üdvösséget. Isten kegyelme kijelenti azt a gyámoltalan gyermeki léleknek, ami elrejtett az emberi zsenialitás előtt: azt, hogy kicsoda Ő, és mennyire szeret bennünket, egyszülött Fiában (22). – 3. Boldogok vagyunk, hogy miénk ez a bizonyosság: az üdvösség és megváltás ajándéka. Nincs az a „király” és sikeres zseni, akinek többet adott volna az Úr, mint nekünk (23–24). Örüljünk, hogy az Ő gyermekei, az Ő tanítványai lehetünk; – másokért is reménységgel könyörögve (23–24). – 4. A gyerek képe csak ezen a ponton illeszkedik az üzenethez, hiszen a gyerek nagyon is gyarló. De a gyerek az egyetlen, aki tudja, hogy másra szorul; – ezt nem szégyelli. A gyerek az egyetlen, aki ebben a függő állapotában boldog; – örömét pedig leplezetlenül ki is mutatja (21).

___

EGY VILÁGHÍRŰ MÚZEUMtermeit járva, az impresszionisták legnagyobb hatású alkotóinak eredeti munkáiban gyönyörködhettünk, valamikor tavaly.

Egyik remekmű követte a másikat.

Mindegyik ihletett.

A sok gyönyörűség között megálltunk a lányommal egy festmény előtt; – nem híres, nem közismert, nem sztárolt: – mégis lecövekeltünk ott, egymásra néztünk, biccentettünk: – ez igen!

Nem kellett magyarázni, értettük az alkotást, az üzenetét, a lényeget.

Mások lődörögve elmentek ugyanazon kép mellett, észre sem vették.

 

– 1. Amikor valami „feltárul”: – világossá lesz annak magassága és mélysége, fontossága, lényege.

Minden erőlködés, módszer, bölcsesség és okosság, minden magyarázat nélkül történik ez a csoda (21).

Ez a kegyelem.

Ezért elsősorban mondani kell az igazságot, és nem magyarázni…

 

– 2. A hit az Isten kegyelemének keze, amivel megragadhatjuk az Ő krisztusi ajándékát, a bűnbocsánatot, az új életet és az örök életet; – az üdvösséget.

Isten kegyelme kijelenti azt a „gyámoltalan gyermeki léleknek”, ami elrejtett az emberi zsenialitás előtt: – azt, hogy kicsoda Ő, és mennyire szeret bennünket, egyszülött Fiában (22).

 

– 3. Boldogok vagyunk, hogy miénk ez a bizonyosság: az üdvösség és megváltás ajándéka.

Nincs az a „király” és sikeres zseni, akinek többet adott volna az Úr, mint nekünk (23–24).

Örüljünk, hogy az Ő gyermekei, az Ő tanítványai lehetünk; – és ne gőggel örüljünk, hanem másokért is reménységgel könyörögve (23–24).

 

– 4. A gyerek képe csak ezen a ponton illeszkedik az üzenethez, hiszen a gyerek nagyon is gyarló.

De a gyerek az egyetlen, aki tudja, hogy másra szorul; – ezt nem szégyelli.

A gyerek az egyetlen, aki ebben a függő állapotában boldog; – örömét pedig leplezetlenül ki is mutatja (21).