„Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást!” Józs 18
Míg a Manassé törzséhez tartozó nők mindent megtettek, hogy megkaphassák apjuk örökségét, másoknak, további hét törzsnek úgy kellett megparancsolni, hogy kezdjék el végre birtokba venni azt, ami az övék. A föld és népe akkor kezd eggyé válni, ha van, aki bejárja, megismeri és felméri. Krisztus is azt mondja: menjetek el! Küldetésben járva ismerjük fel mi is az örökségünket. Isten bocsássa meg vonakodásunkat és késlekedésünket!
RÉ 505 MRÉ 286
„Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lukács 10,25–37) Lukács 10,25–37
(37) „Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lukács 10,25–37) Akkor értjük meg ezt a példázatot, ha voltunk már nagy bajban, és AKADT OLYAN EMBER, AKI IRGALMAS VOLT HOZZÁNK; – konkrét, segítő, életmentő szeretettel. – 1. A keresztyénség egyik kulcsa: az irgalom. Az Isten irgalmas hozzánk, hiszen Jézus Krisztusban megváltott bennünket, hogy el ne vesszünk a saját irgalmatlanságunkban (János 3,16). Ezért mi is legyünk irgalmasok egymáshoz (János 13,17). – 2. Ez a példázat kemény: kimondja, hogy a vallásos ember irgalmatlanabb, mint egy „hitetlen”. – 3. Ez a példázat világos és konkrét, mert kimondja, hogy nem lehet úgy szeretni az Istent, hogy közben közömbös, vagy éppen irgalmatlan vagyok egy felebarátommal szemben. Nem igazolhatom az irgalmatlanságomat Istennel, Igékkel. – 4. A példázat szerint az a felebarátom, aki a látható közelemben bajban van, akit az útamba állított az Isten; – függetlenül attól, hogy az illető kicsoda. Az irgalom életet ment, ám hosszú távon már csak másra bízva tud gondoskodni a bajba jutottról, de aztán elengedi (35). A végső cél: a bajba jutott álljon saját lábára. Nem lehetek úgy irgalmas, hogy a sajátjaimat áldozom be másokért.
___
Akkor értjük meg ezt a példázatot, ha voltunk már nagy bajban, és AKADT OLYAN EMBER, AKI IRGALMAS VOLT HOZZÁNK; – konkrét, segítő, életmentő szeretettel.
– 1. A keresztyénség egyik kulcsa: az irgalom.
Az Isten irgalmas hozzánk, hiszen Jézus Krisztusban megváltott bennünket, hogy el ne vesszünk a saját irgalmatlanságunkban (János 3,16).
Ezért mi is legyünk irgalmasok egymáshoz (János 13,17).
Hivatalosabban megfogalmazva: a keresztyénség az irgalom vallása, az irgalom kultúrája, az élő Isten megváltó szeretetéből következő életbe vetett hit, az örök életbe és az új életbe vetett hit.
– 2. Ez a példázat kemény: kimondja, hogy a vallásos ember irgalmatlanabb, mint egy „hitetlen”.
A vallás irgalmatlanná tesz, amely a saját igazáért embertelenné lehet.
– 3. Ez a példázat világos és konkrét, mert kimondja, hogy nem lehet úgy szeretni az Istent, hogy közben közömbös, vagy éppen irgalmatlan vagyok egy felebarátommal szemben; – főleg nem hivatkozhatok az embertelenség kapcsán vallási, tisztasági, elkülönülési, bármilyen kanonikus szabályra.
Nem igazolhatom az irgalmatlanságomat Istennel, Igékkel.
– 4. A példázat szerint az a felebarátom, aki a látható közelemben bajban van, akit az útamba állított az Isten; – függetlenül attól, hogy az embertársam kicsoda; – netán egészen más, mint én; – netán az ellenségem.
Az irgalom életet ment, ám hosszú távon már csak másra bízva tud gondoskodni arról, akit az Isten az útjába állított: még egy ideig a fogadóson keresztül gondját viseli, de aztán elengedi (35).
– 5. Tehát, megfordítom:
Mindenkihez nem tudok irgalmas lenni, mert akkor a világ összes nyomorúságát fel kellene vennem magamra.
Erre csak Isten képes.
Segíteni kell, és aztán szakszerű segítőkre kell bízni a bajba jutott embertársamat, akik majd megerősítik őt, hogy minden tekintetben saját lábra állhasson.
Ez a végső cél: a bajba jutott a saját lábára álljon, minden tekintetben.
Nem lehetek úgy irgalmas, hogy a sajátjaimat áldozom be másokért.
Ez a fajta irgalom „álirgalom”, valójában egy perverz és áruló kegyetlenség.