előző nap következő nap

„Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek;...” Józs 20

1 Ezután így szólt az Úr Józsuéhoz: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek; 3 hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit. Szolgáljanak azok nektek menedékül a vérbosszuló elől. 4 Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, és beszélje el ügyét a város véneinek. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, ő pedig lakjék közöttük. 5 Ha azután üldözi őt a bosszúálló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg felebarátját, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. 6 Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz hivatalban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába: abba a városba, amelyből elmenekült. 7 Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyvidékén. 8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9 Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a közöttük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan öl meg valakit, és ne haljon meg a bosszúálló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.

Az egyik kedves nagyheti énekünk így szól: „Mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam reád. Uram, e szenvedésért lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, s kérlek, Lelked kegyelme sugározzék felém" (RÉ 341,3). A menedékvárosok fizikai értelemben egy letűnt kor emlékei. Lelki értelemben azonban egészen konkrétan érthetjük úgy az igét, hogy Krisztus a mi menedékünk, a mi megmenekülésünk. Akarva-akaratlan elkövetett bűneinkkel, bűntudatunktól üldözve oda lehet borulni elé kegyelemért neked is, ma is!

RÉ 294 MRÉ 380

„…valahol imádkozott, és miután bevégezte…” (Lukács 11,1–13) Lukács 11,1–13

(1) „…valahol imádkozott, és miután bevégezte…” (Lukács 11,1–13) TANÍTS IMÁDKOZNI! – 1. A tanítványok látták Jézust elvonultan imádkozni (1). Ekkor kérték, hogy tanítsa meg őket is imádkozni (1–2). Amit hitelesen látnak tőlünk, mert azt a „színpadon” kívül is áldottan tesszük; – az a legmaradandóbb ajándék és indítás másoknak; – az igaz kegyességet illetően különösen. Otthon mit látnak a szeretteink? – 2. Nem csak az Úri imádságot lehet imádkozni. Nem csak ezt imádkozzuk, de így imádkozzunk. Ezek a legfontosabb tartalmi elemei az imádságnak, ide gondolva a Máté evangéliumában olvasható zárást is (Máté 6,13): Isten megszólítása, szentsége, országa, akarata, gondoskodása, megbocsátása, szabadítása, dicsőítése. Mindegyiknek van ránk és embertásunkra irányuló, könyörgő vonatkozása (2–4). – 3. Az imádság meghallgatása kapcsán bizonyosságunk lehet. Hiszen az Úr bátran bíztatja arra tanítványait, hogy kérjenek Szentlelket, és Ő ad azoknak, akik a Szentlelket kérik (13). Aki pedig Szentlelket kapott, az nemcsak él, hanem hittel él, és aki hittel él, az nemcsak kér az Istentől, de mer és tud jól kérni.

___

TANÍTS IMÁDKOZNI!

– 1. A tanítványok látták Jézust elvonultan imádkozni (1).

Ekkor kérték, hogy tanítsa meg őket is imádkozni (1–2).

Amit hitelesen látnak tőlünk, mert azt „színpadon” kívül is áldottan tesszük; – az a legmaradandóbb ajándék és indítás másoknak; – az igaz kegyességet illetően különösen.

Otthon mit látnak a szeretteink?

 

– 2. Nem csak az Úri imádságot lehet imádkozni.

Nem csak ezt imádkozhatjuk, de így imádkozzunk!

Ezek a legfontosabb tartalmi elemei az imádságnak, ide gondolva a Máté evangéliumában olvasható zárást is (Máté 6,13): Isten megszólítása, szentsége, országa, akarata, gondoskodása, megbocsátása, szabadítása, dicsőítése.

Mindegyik elemnek van ránk és embertásunkra irányuló, könyörgő vonatkozása (2–4).

 

– 3. Az imádság meghallgatása kapcsán bizonyosságunk lehet.

Hiszen az Úr arra bíztatja tanítványait, hogy kérjenek Szentlelket, és Ő ad azoknak, akik a Szentlelket kérik (13).

Aki pedig Szentlelket kapott, az nemcsak él, hanem hittel él, és aki hittel él, az nemcsak kér az Istentől, de mer és tud jól kérni.

 

– 4. Fontos, hogy ebben a tanításban, a kérésekről szól hosszan a mi Urunk.

Bátran keressük az Urat, hittel kérjünk és zörgessünk, mert az Úr hallja, meghallja, és az Ő tökéletes, javunkat szolgáló akarata szerint teljesíti kéréseinket.

Az Úr megkeresése a lényeg!

Ő majd „lefordítja” kéréseinket.

A Szentlélek indít erre a bátor és konkrét zörgetésre.

Erre a megkeresésre, kéréseink megfogalmazására nekünk van szükségünk, nem Őneki, hiszen az Úr mindent tud rólunk (Zsoltárok 139,4).

A kérésben mindig ott van a hiány megnevezése is, vagyis a bűnvallás; – az Úr elé járulásban a pedig a leborulás.

Az Úr mindig csak üdvösséges jót ad gyermekeinek, ha megkeresik Őt.

Ha mi gonosz létünkre tudunk jót adni gyermekeinknek, hát akkor Ő, a tökéletes jóság, mennyivel inkább cselekedheti ezt velünk (11–12).

 

– 5. Mindenkor imádkozhatunk! (1Thesszalonika 5,17)

A kenyeret kérő barát éjszaka ver fel egy másik családot a „szükséges” miatt, és ha másért nem, tolakodása miatt adnak neki, csak menjen már el (5–8).

Urunk elé mindig odajárulhatunk, tolakodás nélkül.

Jézus mindenkor imádkozott, és imádkozva élt.

Amikor azt olvassuk, hogy befejezte az imádságot, itt az a görög szó szerepel, hogy „pauzát” tartott, vagyis ebben ott van a folyamatosság.

Ő állandó kapcsolatban volt az Atyával.

Mi is élhetünk ezzel.