előző nap
következő nap

„...megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” Préd 3

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. 16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. 17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. 18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és ugyanolyan lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? 22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

„...megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (1). Isten által rendelt módon éled-e meg ifjúságod, jegyességed, házasságod, családalapításod, munkád, nyugdíjas korod és az Úr elé készülésed idejét? Jézus Krisztus az Atya által rendelt időben, az idők teljességében (Gal 4,4) jött el a földre, hogy életedet megszabadítsa minden hiábavalóságtól. Az idők végén pedig eljön ítélni élőket és holtakat.

RÉ 261 MRÉ 294

„Ti is legyetek készen…” (Lukács 12,35–40) Lukács 12,35–40

(40) „Ti is legyetek készen…” (Lukács 12,35–40) A készülést segíti, ha arra tekintünk, amit az Úr ígért nekünk! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2,9) Boldog az Úrra várakozó ember. És erre az ígéretre tekintve a börtönévek hátralévő napjai is megszépülnek; – már a szabadság örömében telnek. Így lehet a földi élet is szebbé, ebben a reménységben, de csak ebben a reménységben. Felemelő képet használ a mi Urunk az Ő érkezésére: akit készen talál, annak Ő kezd el szolgálni! Ez az örök élet. Kell–e ennél több? Lehet–e ennél tökéletesebben megfogalmazni az örök élet teljességét? (37) Urunk, könyörülj! Mert nem vagyunk készen. Mindig készen kellene lenni, és igazából soha nem vagyunk készen. Legfeljebb egy adott „szakmában” profi ridegséggel felkészültek vagyunk, bizonyos szintig, de semmi több. Ezer szállal idekötődünk. Annyi minden másra készülünk, annyi minden mást várunk, annyi más „izgat fel” bennünket. Pedig tudjuk, elhamvadó „tűzijátékokra” várunk, miközben Te örökséget ígértél! Könyörülj! Kegyelmezz, készületlen mai gyermekeidnek! Adj megtérést ennek a nemzedéknek!

___

MIT JELENT KÉSZEN LENNI?

– 1. Tegyük világossá, mindjárt az elején, hogy itt az Úr érkezésének várásáról van szó, a „készület” kapcsán, és nem valami másról.

Urunk visszajövetelét várjuk, aki – képpel élve – kiváltott már bennünket a „börtön” sanyarúságából, de mi ténylegesen még ott vagyunk, már csak „házi őrizetben” ugyan, és nagyon várjuk Urunk érkezését, hogy kivigyen bennünket innen.

Urunk már kiváltott, megváltott minket, tehát napjainkat ennek reménységében éljük, miközben a börtönben örömmel tesszük, amit lehet: szolgálunk, erősítünk másokat, és mindenekelőtt csendesítjük önmagunkat, hogy ne legyünk más „rabtársak” terhére.

Mert a börtön legnagyobb nyomorúságát a rabok egymásnak okozzák.

A rabtartók pedig ezt úgy magyarázzák: ez a büntetés része.

Urunk azonban már kiváltotta népét, a nagy rabtartót legyőzte, és jön értünk, hogy teljessé tegye rajtunk a szabadítást.

 

– 2. Nem tudjuk, mikor jön az Úr értünk.

Ezért mindig készen kell lenni.

Váratlanul jön, amikor nem is gondolnánk.

A „tolvaj” képe csupán ezt a váratlanságot fejezi ki (39–40).

Ezért mindig készen vagyunk: reménységben, örömben és alázatban.

Jézus képe világos: olyanok vagyunk, mint a szolgák, „állandóan felövezve”, „lámpásunkat égetve”, „virrasztva”, még hajnalban is; – azaz nem léhán mulatozva, nem tunyán heverészve, de nem is mulandó dolgokkal harsányan, önfényezően gürcölve várjuk Őt; – hanem alázatos, csendes szolgálatban állunk, hitben mindig „ugrásra készen”; – ha jön a mi Urunk, ajtót nyithassunk Őneki (35–37).

 

– 3. A készülést segíti, ha arra tekintünk, amit Ő ígért nekünk! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2,9)

Boldog az Úrra várakozó ember.

És erre az ígéretre tekintve a börtönévek hátralévő napjai is megszépülnek; – már a szabadság örömében telnek.

Így lehet a földi élet is szebbé, ebben a reménységben, de csak ebben a reménységben.

Felemelő képet használ a mi Urunk az Ő érkezésére: akit készen talál, annak Ő kezd el szolgálni!

Ez az örök élet.

Kell–e ennél több?

Lehet–e ennél tökéletesebben megfogalmazni az örök élet teljességét? (37)

 

– 4. Urunk, könyörülj! Mert nem vagyunk készen.

Mindig készen kellene lenni, és igazából soha nem vagyunk készen.

Legfeljebb egy adott „szakmában” profi ridegséggel felkészültek vagyunk, bizonyos szintig, de semmi több.

Ezer szállal idekötődünk.

Annyi minden másra készülünk, annyi minden mást várunk, annyi más „izgat fel” bennünket.

Pedig tudjuk, elhamvadó „tűzijátékokra” várunk, miközben Te örökséget ígértél!

Könyörülj!

Kegyelmezz, készületlen mai gyermekeidnek!

Adj megtérést ennek a nemzedéknek!