1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. 2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. 3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. 5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. 6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. 7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! 8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! 9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! 11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. 12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje. 13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett: 14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben. 15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel. 16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. 17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik. 18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.
(17) „…az egész sokaság örült…” (Lukács 13,10–17) Jézus ellenfelei mind megszégyenültek, a többiek pedig örültek az Úr tetteinek (17). – 1. Örömünk oka: Felegyenesedhetünk görnyedtségünkből, és leborulva dicsőíthetjük az Istent (13). Az Úr a szabadulás örömét adja népének, hogy felegyenesedve dicsőítsük Őt. Ez a felegyenesedés a hitből fakadó bizonyosság, és egyben az az Úr előtti hódolat, amely mindig alázatos marad. – 2. A bizonyosság öröme: Az Úr nem engedi az Ő ügyét, így bennünket sem megszégyenülni, nem enged beleveszni hiábavaló vitákba, még teológiai vitákba sem, nem enged végképp meggörnyedni az élet terhei, bűnei, betegségei alatt, nem enged elveszni. Nincs ennél nagyobb öröm. Ő megtanít, meggyógyít, megvált és megbékít; – azaz üdvözít. – 3. Az ingyen kegyelem öröme: Jézus Krisztus nemcsak tanít, hanem minden ok nélkül észreveszi a tizennyolc éve görnyedt asszonyt, és megszabadítja betegségéből. Ezzel Jézus egyértelművé teszi a dolgokat, nemcsak a fárasztó és felesleges nyugalomnapi vitát illetően, hanem arra nézve is, hogy Ő mindig a meggörnyedt életek oldalán áll. Csak, aki meggörnyedt, azt lehet felemelni, ám a felemelt ember mindig leborul az Úr előtt.