előző nap
következő nap

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?” Préd 8

1 Kicsoda elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. 2 Szerintem a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istenre tett eskü miatt is. 3 Ne hagyd el őt elhamarkodottan, ne állj rá semmi rosszra, mert mindent meg tud tenni, amit akar! 4 Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? 5 Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje. 6 Minden dolognak megvan az ideje, amikor megítélik, mivel elhatalmasodott az emberi gonoszság. 7 Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? 8 Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalmában megszabni halálának idejét. Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette. 9 Ilyeneket láttam, figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik. 10 Így láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság! 11 Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az emberi szív gonosz indulattal, 12 úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert félik őt. 13 A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent. 14 Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 15 Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt. 16 Azután arra irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. 17 Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni.

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?" (7). Mi nem tudjuk, hogy mi fog történni. Vigasztaló azonban, hogy Isten tudja. Akkor is tudnunk kell, hogy Isten ítélni fog, amikor az emberi gonoszság elhatalmasodik. A gonoszság fölött is ő az Úr. Istenfélő emberekként kövessük Urunk tanácsát, és ne aggódjunk a jövendőnkért (Mt 6,34). Bízzuk újra meg újra magunkat arra, aki tudja, mi vár ránk.

RÉ 72 MRÉ 72

„…gyümölcsöt keressen rajta…” (Lukács 13,6–9) Lukács 13,6–9

(6) „…gyümölcsöt keressen rajta…” (Lukács 13,6–9) – A sportban ismerős: „Időt kérek”. Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban. Kapunk időt, és nem változik semmi? Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk. De jobbá csak egyféleképpen lehetünk: Isten dicsőségére és a ránk bízottak javára élve. – Türelemmel várta a gazda a gyümölcstermést. A türelmes kegyelem jele az is, hogy a gazda gyümölcsöt keres, nem is gyümölcsöket (6). Tehát nem csúcstermést vár el a gazda, de hogy egyetlen valóságos gyümölcsöt se adjon ez a fa? Ekkor elhangzott a jogos ítélet, amit a gazda a vincellérének megfogalmazott: Vágja ki a fát a szőlőjéből, mert a gyümölcstelen fa csak foglalja a helyet, árnyékot vet a szőlőre. De a vincellér tovább képviseli a gazdánál a fügefa ügyét. Ő kéri a gazdát, hogy adjon még a fügefának egy évet, mindent megtesz érte, körülássa, megtrágyázza, hátha jövőre terem (8–9). – Tovább tart a kegyelmi idő. A mi vincellérünk Jézus Krisztus, aki nemcsak könyörög, hanem cselekszik érettünk. Ha Ő „ássa fel” életünket, akkor nem maradhat el a megtérés gyümölcse.

_____

– A sportban ismerős: „Időt kérek”.

Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban.

Kapunk időt, és nem változik semmi?

Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk.

De jobbá csak egyféleképpen lehetünk: Isten dicsőségére és a ránk bízottak javára élve.

 

– Három év alatt fordult igazán termőre a fügefa, ez idő alatt nem is volt szabad gyümölcseit leszüretelni, a negyedik év termését az Úrnak szentelték, a templom javára szánták (3Mózes 19,23).

Mivel a gazda három éve hiába kereste a fügefa gyümölcsét, ezért a fa legalább hatéves lehetett, amikor a panasz felvetődött (7).

 

– Türelemmel várta a gazda a gyümölcstermést.

A türelmes kegyelem jele az is, hogy a gazda gyümölcsöt keres, nem is gyümölcsöket, hat év után! (6)

Tehát nem csúcstermést vár el a gazda, de hogy egyetlen valóságos gyümölcsöt se adjon ez a fa, hat év után?

Ekkor elhangzott a jogos ítélet, amit a gazda a vincellérének megfogalmazott: Vágja ki a fát a szőlőjéből, mert a gyümölcstelen fa csak foglalja a helyet, árnyékot vet a szőlőre.

De a vincellér tovább képviseli a gazdánál a fügefa ügyét.

Ő kéri a gazdát, hogy adjon még a fügefának egy évet, mindent megtesz érte, körülássa, megtrágyázza, hátha jövőre terem (8–9).

 

– Tovább tart a kegyelmi idő.

A mi vincellérünk Jézus Krisztus, aki könyörög érettünk az Atyánál, hogy adjon még az Isten nekünk kegyelmi időt: teremni, gyümölcsöt, gyümölcsöket.

Jézus Krisztus kegyelmes.

Keresztelő János a jogos kivágattatást hirdette meg (3,9).

Jézus Krisztus nemcsak könyörög, hanem cselekszik érettünk.

Ha Ő „ássa fel” életünket, akkor nem maradhat el a megtérés gyümölcse.