előző nap
következő nap

„...nem törődtek a testvéri szövetséggel” Ám 1

1 Ámósz beszédei, aki a tekóai pásztorok közé tartozott. Ezt látta Izráelről Uzzijjának, Júda királyának és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében, két évvel a földrengés előtt. 2 Ezt mondta: Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje. 3 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak, mert vas cséplőszánokkal csépelték Gileádot. 4 Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára, és az megemészti Ben-Hadad palotáit. 5 Letöröm Damaszkusz zárait, kiirtom az Áven-völgyből az uralkodót és Bét-Édenből a fejedelmet. Fogságba megy az arám nép Kírbe – mondja az Úr. 6 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Gázának, mert a foglyokat mind elhurcolták, és kiszolgáltatták Edómnak. 7 Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára, és az megemészti palotáit. 8 Kiirtom Asdódból az uralkodót és Askelónból a fejedelmet. Azután Ekrón ellen fordulok, elpusztul a filiszteusok maradéka is – mondja az én Uram, az Úr. 9 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak, mert a foglyokat mind kiszolgáltatták Edómnak, nem törődtek a testvéri szövetséggel. 10 Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára, és az megemészti palotáit. 11 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, nem engedte dühét csillapodni. 12 Ezért tüzet bocsátok Témánra, és az megemészti Bocrá palotáit. 13 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek, mert felhasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy kiterjesszék határaikat. 14 Ezért tüzet gyújtok Rabbá várfalán, és az megemészti palotáit harci zajban a csata napján, szélvészben a vihar napján. 15 Királyuk fogságba kerül vezéreivel együtt – mondja az Úr.

A bűnbeesés után az embereknek az egyik legnagyobb betegsége az volt, hogy „...nem törődtek a testvéri szövetséggel" (9). Aki nem törődik a testvérével, azt ma is csak egy lépés választja el attól, amit Edóm cselekedett Júdával (Ézsau és Jákob, az ikertestvérek leszármazottai): „...fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, nem engedte dühét csillapodni" (11b). Törekedjünk a testvéri egyetértésre, ápoljuk a testi és lelki testvéri kapcsolatokat.

RÉ 171 MRÉ 354

„…mint tyúk a csibéit szárnyai alá…” (Lukács 13,34–35) Lukács 13,34–35

(34) „…mint tyúk a csibéit szárnyai alá…” (Lukács 13,34–35) – 1. Csak Jézus Krisztusban van üdvösség. – 2. Őnélküle elhagyatottan értelmetlenné lesz a „mi házunk”, életünk, templomunk, hitünk, vallásosságunk, minden buzgóságunk (35). – 3. Őbenne azonban úgy gyűjt össze bennünket az Úr, mint a kotlós a kiscsibéit, oltalmazó szárnyai alá (34). A kotlós bizonyos időközönként hangot ad, jelezve a kiscsibéknek, hogy ő ott van a közelükben. Ettől a kiscsibék megnyugszanak. Amikor enni hívja őket, akkor más hangon hívja őket. Amikor pedig baj van, oltalmazó szárnyai alá serkenti övéit, éles hangon. Ilyenkor a szárnyait kiterjesztve védi csibéit, még a jégesőben is, akár élete árán is. Csak az a kiscsibe maradhat életben, aki hallja és meghallja a kotlós hangját. Így terjesztette ki a kereszten oltalmazó, megváltó kezeit fölénk is az Úr, akik engedelmes kiscsibéi lehetünk az Ő szeretetének. Az életre szánt kiscsibe nemcsak minden vízívás után tekint „felfelé”, hanem a hívó hangra fut az értünk meghalt és feltámadott Úr oltalmazó szárnyai alá.

___

– 1. Csak Jézus Krisztusban van üdvösség.

Nem a zsidó, nem is a pogány származás, sem más egyéb emberi előjog nem adhat szabadulást, csakis az Úr.

Őbenne azonban mindazoknak a zsidóknak és pogányoknak „teljessége” életet nyer, akiken az Úr könyörült (Róma 9,15).

Ezek „mind” akarják, akarhatják, hogy az Úr összegyűjtse őket (34).

Ezek „mind” meghallhatják (Róma 11,32), kellő időben az Úr hívó hangját, amelyet Igéje és annak szolgái által közölt.

A választottak „mind” meghallják Őt.

 

– 2. Őnélküle elhagyatottan értelmetlenné lesz a „mi házunk”, életünk, templomunk, hitünk, vallásosságunk, minden buzgóságunk (35).

 

– 3. Őbenne azonban úgy gyűjt össze bennünket az Úr, mint a kotlós a kiscsibéit, oltalmazó szárnyai alá (34).

A kotlós bizonyos időközönként hangot ad, jelezve a kiscsibéknek, hogy ő ott van a közelükben.

Ettől a kiscsibék megnyugszanak.

Amikor enni hívja őket, akkor más hangon hívja őket.

Amikor pedig baj van, oltalmazó szárnyai alá serkenti övéit, éles hangon.

Ilyenkor a szárnyait kiterjesztve védi csibéit, még a jégesőben is, akár élete árán is.

Csak az a kiscsibe maradhat életben, aki hallja és meghallja a kotlós hangját.

Így terjesztette ki a kereszten oltalmazó, megváltó kezeit fölénk is az Úr, akik engedelmes kiscsibéi lehetünk az Ő szeretetének.

Az életre szánt kiscsibe nemcsak minden vízívás után tekint „felfelé”, hanem a hívó hangra fut az értünk meghalt és feltámadott Úr oltalmazó szárnyai alá.