előző nap
következő nap

„...Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az” Préd 12

1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! 2 míg el nem sötétedik a nap világa meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. 3 Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. 4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. 5 Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. 6 Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. 7 A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. 8 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság! 9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. 12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. 13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! 14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.

„...Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az" (14). Mindannyian felelősséggel tartozunk Istennek tetteinkért, a nyilvános és titkolt cselekedeteinkért egyaránt. Sőt minden haszontalan szóért számot fogunk adni az ítélet napján (Mt 12,36). Ezért ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre (2Kor 10,5).

RÉ 422 MRÉ 415

„…harmadnap bevégzem küldetésemet.” (Lukács 13,31–33) Lukács 13,31–33

(32) „…harmadnap bevégzem küldetésemet.” (Lukács 13,31–33) Victor Jánosnál tömörebben, teljesebben és szebben nem lehet ezt az igerészt magyarázni. Még teológus koromból emlékszem erre az ihletett magyarázatra. – 1. Veszedelem fenyegeti Jézus életét. A farizeusok között is voltak Jézusnak jóakarói, akik közül néhányan azt tanácsolják neki, hogy meneküljön, mert Ő is Keresztelő János sorsára jut: Heródes ugyanis meg akarja öletni (31). – 2. Jézus nyugalmát nem zavarja a vészhír. Heródestől mit sem tartva folytatja munkáját. Ő nem menekül el a halál útjából, mert tudja, hogy élete örök engesztelő áldozatra szánt élet. Az Ő munkáját nem kell a haláltól féltenie senkinek. Éppen azzal válik majd teljessé (32). – 3. Jézus bátran megüzeni Heródesnek, hogy az Ő életének nem a királyi önkény az irányítója, mert annak idejét és végső állomását az Isten jelölte ki. Amíg oda meg nem érkezik, addig „úton kell lennie”, és munkájában senki meg nem zavarhatja, amíg be nem végzi küldetését (33). – Minden támadással mi is bátran nézzünk szembe, hiszen Isten kezében van az életünk, aki Jézus Krisztusban „harmadnapra bevégezte életünk ügyét” (32): megváltott és megtart.