előző nap
következő nap

„...veletek léptem közösségre... ezért kérem számon rajtatok...” Ám 3

1 Halljátok meg azt az igét, amelyet az Úr mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet fölhoztam Egyiptomból: 2 Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. 3 Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? 4 Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya? Bömböl-e rejtekhelyén a fiatal oroszlán, ha semmit sem fogott? 5 Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem vetnek tőrt neki? Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott? 6 Ha megfújják a kürtöt a városban, nem kezd-e remegni a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt? 7 Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. 8 Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna? 9 Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg, milyen zűrzavar van ott, és milyen elnyomás van benne! 10 Nem tudnak helyesen cselekedni – így szól az Úr –, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba. 11 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ellenség veszi körül az országot, megfosztanak hatalmadtól, kirabolják palotáidat. 12 Így szól az Úr: Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és damaszkuszi pamlagon ülnek. 13 Halljátok, és tanúskodjatok Jákób háza ellen! – így szól az én Uram, az Úr, a Seregek Istene. – 14 Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt, megbüntetem Bételt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai, és a földre hullnak. 15 Összedöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak – így szól az Úr.

„...veletek léptem közösségre... ezért kérem számon rajtatok..." (2). Általában örömmel és hálás szívvel fogadjuk Isten kegyelmét, türelmét, ajándékait. Élünk velük valahogy: jól vagy rosszul, azután napirendre térünk fölöttük, s talán meg is feledkezünk róluk. Pedig az éremnek két oldala van. Minden, ami nekünk adatik, az számon is kéretik tőlünk majd egyszer.

RÉ 228 MRÉ 370

„…felmagasztaltatik.” (Lukács 14,7–11) (Lukács 14,7–11

(11) „…felmagasztaltatik.” (Lukács 14,7–11) A példázatnak mindig mennyei tartalma van. Lám, a mennyei világ nem lakoma, hanem sokkal „több”, lakodalom (8). Nem tudjuk, hogy lesz–e valamiféle sorrend a mennyei világ „asztalánál”, de azt biztosan tudjuk, hogy az utolsó hely is ugyanazt az áldást jelenti majd ott: a „Gazda” mindenre elégséges közelségét. Odaát nem emberi szempontok, emberi akarások, rangsorok, tolakodások számítanak, amiből itt van elég, nem is az érkezési sorrend. Aki már itt közel lehet a „Gazdához”, aki itt a barátja lehet Őneki, az nem marad le a mennyei lakomáról sem. Ez az üdvbizonyosság azonban mindenre elégséges, még arra is, hogy ebben a világban egyáltalán ne tolakodjunk, mert már minden a miénk, a legnagyobb felmagasztalás, az üdvösség is (1János 5,11); – így itt aztán végképp elég nekünk az utolsó hely is, mert nincs jelentősége. Az ilyen ember akár már ebben a világban is megtapasztalhatta, hogy feljebb ültetik (9–10). Az alázat csak akkor valóságos, ha azt nem kíséri semmiféle duzzogás, vagyis aki hátul ül, nem veri ott az asztalt (11). A mennyei világba meghívóval lehet bejutni (8), nem elég az én akaratom, hanem a Gazda kiválasztó, elválasztó, elhívó, meghívó szeretete kell hozzá (János 15,5).