előző nap
következő nap

„Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén...” Ám 6

1 Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! 2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e a területük a tiétekénél? 3 Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát! 4 Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! 5 Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. 6 Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. 7 Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. 8 Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. 9 Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. 10 Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét! 11 Mert íme, az Úr parancsára darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. 12 Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. 13 Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot! 14 Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az Úr, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.

„Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén..." (1). A túlzott gondtalanság elbizakodottsághoz vezet, a túlzott magabízás felelőtlenséghez, a felelőtlen ember pedig könnyen megfeledkezik élete Uráról. Önmaga körül forog, életét Isten vezetése, és áldása nélkül éli.

RÉ 60 MRÉ 60

„…ha…nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit…” (Lukács 14,25–35) Lukács 14,25–35

(26) „…ha…nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit…” (Lukács 14,25–35) Meggyűlölni apát, anyát, házastársat, gyermeket, testvért, saját magunkat, vagyonunkat, azt jelenti, hogy Jézus Krisztus követése csak akkor lehetséges, ha Ő áll életünk csúcsán, ha Ő az első, Ő az irányító mindenben. Ha Ő az első, akkor Ő olyan mennyei rendet teremt az életünkben, mint amikor a vasreszelék legapróbb szemcséje is gyönyörű barázdában a helyére ugrik, a mágnesnek engedve. Ha Jézus Krisztus az első, akkor lesz áldássá az életünkben minden fontos, szent kötődés, kapcsolat, szülő, gyermek, testvér, család, vagyon. Ha Jézus Krisztus az első, akkor önmagunkat is újjászületve, „rendben” kapjuk vissza az Úrtól, akárcsak Szeretteinket és „vagyonunkat” (26; 33). Ha Jézus Krisztus az Úr, akkor lesz erőnk a keresztek hordozásához (27). Ha Ő az Úr, akkor tudunk igazán tervezni, ügyekbe belefogni és azokat végigvinni, az Ő áldásával; mint ahogy csak Ővele tudjuk bölcsen elkerülni azokat a „projekteket” ahol hívő emberként semmi keresnivalónk. Hiszen Ővele az örök élet távlataiban mérlegelünk, döntünk lényeges ügyekben ugyanúgy, mint a részletekben is (28–32).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Nehéz ige ez. Fontos, hogy jól értsük. Mit kér itt pontosan Jézus?

Csak az Úr mindenható áldásával, vezetésével, megváltó szeretetével lehetünk az evangélium követei ebben a világban, akik finoman megízesítik ezt az ízetlen, vagy éppen túlfűszerezett világot (34–36).