előző nap
következő nap

„Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr” Ám 7

1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. 2 És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 3 Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr. 4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, 5 ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 6 Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr. 7 Ezt mutatta nekem látomásban az Úr: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. 8 Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. 9 Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára. 10 Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! 11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. 12 Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! 13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! 14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. 15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! 16 Most azért halld meg az Úr igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! 17 Ezért így szól az Úr: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőzsinórral, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!

„Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr" (2–3). Van úgy, hogy nem marad más, mint a bűnbánat és a könyörgés bűnbocsánatért. Könyörgés önmagunkért vagy közbenjárás másokért. Ha a bűnvallás és a bűnbánat őszinte, akkor és csak akkor lehet bizalmunk afelől, hogy a büntetés „nem történik meg".

RÉ 137 MRÉ 137

„…ha megtalálja, felveszi vállára örömében…” (Lukács 15,1–7) Lukács 15,1–7

(5) „…ha megtalálja, felveszi vállára örömében…” (Lukács 15,1–7) Sok bűnös, közöttük sok megvetett, idegen hatalmat kiszolgáló vámszedő kereste Jézust. A farizeusok zúgolódtak ezen. Az a legnagyobb farizeus, aki mindig a másikat látja bűnösnek, magát pedig különbnek. Pedig alapállapotunk az, hogy önmagunk mind vétkezünk és idegen hatalmakat kiszolgáló, egymást keményen megsarcoló vámszedők vagyunk (Róma 3,10–11). Leginkább akkor, amikor ezt még belátni sem vagyunk képesek (1–2). Jézus Krisztus együtt evett a bűnösökkel, de nem „cinkosként”, hanem megváltó Úrként, mert ez az asztalközösséggel kezdődő, megváltó szeretet megtalálta, töredelmes szívű bűnbánatra segítette, és újjászülte a vétkest. Micsoda szeretet, amely az egyért is külön elmegy, áldozattal megkeresi azt. Igen, az Úr egyen-egyenként számon tartja övéit. Az Úr kézbe vesz, felemel, vállára vesz, és hazavisz. Már az úton is Ő hordoz, Ő viszi a terheinket is, miközben mi biztosan irányban, már itt nagyobb távlatokban látunk.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Micsoda szeretet, amely az egyért is külön elmegy, áldozattal megkeresi azt. Igen, az Úr egyen-egyenként számon tartja övéit. Így jelent meg az Úr külön a hitetlen Tamásnak is, akit nem a sebek látványa, hanem a krisztusi megváltó szeretet segítette hitre (János 20,26–27), és az az öröm, amit ez a hit jelent. Ez az öröm a megtalálás öröme, amelyben az Úr kézbe vesz, felemel, vállára vesz, és hazavisz.

Nem Isten gyermeke az, aki nem tud örülni a másik üdvösségének, aki nem tud mindenkire ezzel a reménységgel tekinteni, ezért imádkozva és szolgálva (3–6). Az igazak a maguk erejéből akarnak üdvözülni, és elveszhetnek, akárcsak azok, akiket ez a kérdés nem is izgat. A bűnösök tudják, hogy milyenek ők valójában, de tudják azt is, hogy nagy kegyelem emelte fel őket (7).