előző nap
következő nap

„...kijavítom réseit, helyreállítom romjait...” Ám 9

1 Láttam az Urat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! 2 Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. 3 Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom és megragadom őket. Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem, parancsomra ott is megmarja őket a kígyó. 4 Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, parancsomra ott is megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. 5 Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója. 6 A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az ő neve! 7 Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az Úr. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! 8 Az én Uram, az Úr szemmel tartja a vétkes országot. Eltörlöm azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az Úr. 9 Mert íme, parancsot adok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre. 10 Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem.11 Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. 12 Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az Úr, aki ezt véghezviszi. 13 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról. 14 Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. 15 Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az Úr, a te Istened.

„...kijavítom réseit, helyreállítom romjait..." (11). Amikor az ember önmagát isteníti, és a teremtettség harmóniáját fenyegeti, Istennek az ember élete és a világ védelme érdekében cselekednie kell: ítéletet hirdet. Az ítélet a bűn miatt megromlott isteni rend helyreállítását tűzi ki célul. Nem az ember ellen, hanem az emberért küzd. Isten azért engedi, hogy mindent elveszítsünk, hogy egyedül ő maradjon meg számunkra, de ő valóban megmaradjon.

RÉ 432 MRÉ 273

„…eltékozolta vagyonát…” (Lukács 15,11–32) Lukács 15,11–32

(13) „…eltékozolta vagyonát…” (Lukács 15,11–32) Halottnak tekintettük az Atyát, fogtuk az örökséget, és önző tobzódásban eltékozoltuk azt. Ebben vagyunk most (11–12). Nemsokára „elfogy”, tönkremegy az örökség ebben a kicsapongásban (13). Előbb–utóbb beköszönt a nélkülözés, a nagy nyomorúság és éhínség (14). Persze mindig vannak olyanok, akik annyi vagyonnal rendelkeznek, hogy „látszólag” meg tudják venni a bőséget a legnagyobb bajban is: de ezek számára is eljön majd, a halál árnyékának völgyében az evilági nélkülözés, amit pénzzel nem tudnak megvenni, és rövid idő alatt egyszerre élnek át nagy kínt, mert nem is szokták azt. Itt rólunk van szó. Döbbenjünk rá, mennyi mindenünk van, és milyen tékozlóan bánunk az Úrtól kapott javainkkal. Az élő Isten nélkül az ember csakis tékozló lehet, a legjobb fajta is. Valóságos megtérés kell! A nagy mélységek javunkra lehetnek, hogy ne így haljunk meg! (Ézsaiás 38,17) Isten, az övéit nem hagyja ebben a tékozlásban. Legyen áldott érte!

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ez egy olyan példázat, amelynek gazdagságát egy héten át magyarázva sem tudjuk kimeríteni. Ezért most csak az első pár verssel tudunk foglalkozni.

A disznók moslékja? „Ezek” mind, erkölcsi, lelki, szellemi, hitbéli értelemben pedig mélyebben vannak, mint a disznók (15), noha gazdagok, közülük sokan szépek, okosak, tehetségesek; – és mégis. Ez nem torzítás. Elég egy apró bepillantás a „menők” életébe, és azonnal kiderül.

De ne másokra mutogassunk. Éppen ez ennek a példázatnak a legfontosabb üzenete: „Ott, ahol most is azt hiszed, hogy másokról beszélek, bólogatsz, de magunkról, én rólam, rólad mesélek...” (Kowalski meg a Vega).