előző nap
következő nap

„...elrejti majd akkor az arcát előlük...” Mik 3

1 Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? 2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. 3 Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. 4 Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. 5 Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: 6 Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul majd rájuk. 7 Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. 8 Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. 9 Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! 10 Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet! 11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az Úrra hivatkozva mondják: Közöttünk van az Úr, nem érhet minket baj! 12 Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.

Mikeás rendkívül éles és kíméletlen kritikával, rettenthetetlenséggel és bátorsággal lép fel a népnyúzókkal szemben. Isten leleplezi a méltatlan elöljárókat, papokat és prófétákat. Az Úr „...elrejti majd akkor az arcát előlük..." (4). Ennek kézzelfogható jele szótlansága. A csend ebben a szakaszban a gonosz szív elvetését jelenti. Így imádságunk ma sem lehet más: Szentlélek, „szenteld meg mi szívünket, világosítsd elménket, hogy érthessük igédet, mi édes Mesterünket" (RÉ 368).

RÉ 35 MRÉ 35

„…figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.” (Lukács 17,3b–4) Lukács 17,3b–4

(3) „…figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.” (Lukács 17,3b–4) Próbáljuk „kölcsönösségben” szemlélni Jézus szavait, mert nincs ember, akire ez ne vonatkozna. Folyton vétkezünk egymás ellen. Ezért állandó, imádságos feladat, hogy amikor én szenvedem meg a másik ember ellenem irányuló vétkeit, gondoljak arra, hogy én éppen ki más ellen vétkeztem. Mindig a saját magam megszenvedett sérelmei fájnak igazán, míg az, amit én okoztam másoknak, az szinte nem is létezik. Ezért imádságos feladat, hogy az ellenem vétkezőt ne indulatos bosszúval intézzem el, hanem figyelmeztessem. Vannak olyan helyzetek, amikor nem kell tehetetlenül tűrni, hanem szólni kell, figyelmeztetni, kölcsönösen tisztázni a történteket. De ez a tisztázás nem annak vitatása, hogy kinek van igaza, mert így soha nem tisztázódik semmi. Csak egyfajta tisztázódás létezik: együtt odaállni Jézus Krisztus elé, bocsánatot kérni és megbocsátani, újra és újra, hétszer, hetvenszer, hetvenszer hétszer; – közben pedig megtisztulni. Ha ez lehetetlen, akkor tovább imádkozni, tűrni, erre várni az Úr előtt.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vigyázzunk magunkra? Annyi a kísértés, mi pedig olyan nyomorultak és erőtlenek vagyunk! Megváltó Urunk, vigyázz ránk, mint tulajdonaidra! Ez a könyörgés a botránkoztatás és a megbocsátás kapcsán is nélkülözhetetlen.