előző nap
következő nap

„Jöjjetek, menjünk...” Mik 4

1 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. 6 Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sántákból gyűjtök maradékot, a gyengékből egy erős nemzetet, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. 8 És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira? Talán nincs királyod? Vagy elveszett a tanácsadód, hogy rád tört a vonaglás, mint a szülő nőre? 10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell hagynod a várost, a mezőn fogsz tanyázni, Babilóniába kell menned. Onnan menekülsz majd meg, ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc. Összezúzod a sok népet, szerzeményüket az Úrnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.

A gyülekezet közösségének ajándéka sajnos nem tudatosul bennünk, pedig a Szentírás és hitvallásaink alapján az elhívott és újjászületett hívő ember nem magányos – Isten közösséget ad neki. A magányos hívőnek kialszik a hite, és eltűnik az új élete. Telente nagyapám a kályha „pislákolásakor" mindig ezt mondta: „Párosával rakd a fát a tűzre, különben kialszik a parázs!" A „menj" felszólítás vagy „megyek" kijelentés helyett ma ezt olvastuk: „Jöjjetek, menjünk..." (2) és örvendezzünk, mert Isten helyreállította egyházát!

RÉ 125 MRÉ 125

„Növeld hitünket!” (Lukács 17,5–6) Lukács 17,5–6

(5) „Növeld hitünket!” (Lukács 17,5–6) Áldás, ha Jézus szavait hallva – nemcsak a botránkoztatás és a megbocsátás kapcsán, hanem mindenkor – eltörpülünk, rádöbbenünk a magunk hitének, életének gyengeségére és törékenységére, hogy aztán odameneküljünk az Úrhoz, elkérve az Ő kegyelmét és erejét: „Növeld hitünket!” (5) Bizony, akkora hitünk sincs, mint egy mustármag. A mustármag a legkisebb mag, de mag, benne az élet és a növekedés reménységével. Az eperfa pedig a legerősebb gyökérzetű fa. Ez a kép, a hegyek megmozgatásával együtt a lehetetlenséget fejezte ki Jézus korában (Máté 17,20). A kicsiny hit is hit. A kicsiny hitben is Isten mindenható hatalma mozdul, az Ő akarata szerint. Istennél minden lehetséges (Lukács 1,37). De Ő csak azt cselekszi meg hatalmával, ami az ember és a világ javát szolgálja. Ő megteheti, hogy hatalma kitépjen bennünket abból a „gonosz régiből”, amibe úgy belegyökerezett az életünk. Ő képes egyedül átültetni, áthelyezni. A kis hit is hit. Nekünk még ennyi sincs? Urunk, adj hitet, növeld hitünket! Urunk, cselekedj szabadító hatalmaddal életünkben!

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Nem az eperfát, vagy bármiféle fát kell gyökerestől kitépni és átplántálni a tengerbe, ez ugyanis öncélú, értelmetlen csoda lenne. A kép mégis rámutat, hogy mustármagnyi hittel is hatalmas dolgokat tehetnénk (6).