előző nap
következő nap

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” Zak 4

1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, 2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. 4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? 5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt feleltem: Nem, uram! 6 Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura." 7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon rá!" 8 Azután így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet.Az a hét mécses pedig az Úr szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. 11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? 12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? 13 Megkérdezte tőlem: Nem tudod, mik ezek? Azt feleltem: Nem, uram! 14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!" (6). Zerubbábel Jósua főpap mellett az újrakezdés vezetésének szolgálatát kapta. Nem az emberi törekvés számított akkor sem. Nem az volt a fontos, hogy hatalmaskodással és erőlködéssel mit érhetünk el, hanem az, hogy a Lélek által lehetséges minden. Figyeljünk a Szentlélek útmutatására, tőle kérjünk erőt és képességet küldetésünk teljesítéséhez.

RÉ 371 MRÉ 382

„Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lukács 19,1–10) Lukács 19,1–10

 (9) „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lukács 19,1–10) Zákeus egy igen pici ember, akinek nagy vagyona és nagy hatalma van, hiszen ő a római Júdea fővámszedője. Igen, egy határon túl, jogi keretek között is csak a másik megnyomorításával, sajtolásával, zsarolásával, a másikon levert uzsorával lehetséges vagyonra szert tenni. Ahol vagyon van, ott van a hatalom, és fordítva. Zákeus ezek közül csak a legkisebb, akit a mindig ismeretlen, igazán vagyonosok előre löknek végrehajtónak. Persze jut Zákeusnak is bőven abból, amit elvesz másoktól, látszólag jogi keretek között. De más a jog, más az erkölcs, és egészen más a hit. Elveszett állapot ez: jog van, de hit és erkölcs ritkábban. Le van papírozva minden, szabályszerűen. De ez még kevés. Ott kezd munkálni az Isten, ahol ez az állapot fájni kezd, egyre jobban: amikor az üdvösség nélküli, elveszett állapot nyomorúsága jelentkezik közérzetben, vérnyomásban, testi nyavalyákban, lelki gyötrelmekben, álmatlan éjszakákban. Ezek jó jelek: jön Jézus, keres engem, aki törpe voltomban is „olyan okos, gazdag, hatalmas” ember vagyok, csak éppen elveszett. 

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jézus nem tisztelgő látogatást tesz, hanem megkeresi és megtartja az elveszettet, minket, akiknek már fáj ez az állapot; – az is, hogy a hívők közössége is olyan önhitt.

Mi szeretnénk látni Jézus Krisztust, de igazából Ő az, aki már döntött felőlünk, üdvösségesen.

Sok „hatalmas, megtért, másokat ezerféle módon szorongató kegyest” is hív az az eperfa, ahonnan végre igazán megláthatja és befogadhatja az Urat.