előző nap
következő nap

„Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd csak a levágni való juhokat!” Zak 11

1 Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 2 Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő! 3 Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánok üvöltése hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótosa! 4 Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd csak a levágni való juhokat! 5 Akik megveszik, levágják majd őket, és nem tartják azt bűnnek, akik meg eladják, ezt fogják mondani: „Áldott az Úr, mert meggazdagodtam!" Pásztoraik se szánják hát őket! 6 Mert én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az Úr. Kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket. 7 Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem Jóakaratnak, a másikat pedig Egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 8 De három pásztort is elzavartam egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk, és ők is meguntak engem. 9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek titeket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! 10 Fogtam a Jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 11 Fel is bomlott az még azon a napon, és a juhkereskedők, akik figyeltek engem, megértették, hogy az Úr akarata ez. 12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 13 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé. 14 Azután eltörtem a másik botomat is, az Egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között. 15 Azután ezt mondta nekem az Úr: Most szerezz magadnak megint bolond pásztorhoz illő holmikat! 16 Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. 17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját meg a jobb szemét! Száradjon le a karja, vakuljon meg a jobb szeme!

A jó és a rossz pásztor alakja gyakori szereplője a bibliai könyveknek. Ebben a fejezetben a pásztorok fajtájának egész sokaságát vonultatja fel a szerző. Vannak jajgató pásztorok, meggazdagodott pásztorok, részvétlen pásztorok, halálra való pásztorok, bolond pásztorok, a nyájat elhanyagoló, mihaszna pásztorok, és még folytathatnánk a sort. A jó és hű pásztor viszont egyáltalán nem ilyen. A nyáját sajátjának érzi, legelteti és gondozza. Imádkozzunk jó pásztorokért, jó vezetőkért, hű lelkipásztorokért!

RÉ 23 MRÉ 23

„A császáré.” (Lukács 20,20–26) Lukács 20,20–26

(24) „A császáré.” (Lukács 20,20–26) Jézust állandóan figyelték, kémeket küldtek rá, besúgókat, akik tettették magukat, szembe dicsérték Jézust, hogy megfogják és átadják a hatóságoknak, halálos ítéletre (20–21). Semmit nem változott a világ. Minden üldözési mánia nélkül mondhatjuk, hogy ma mindent tudnak rólunk, ha akarnak, és bármikor halálra adhatnak... Ez a nagy szabadság kora: nagy rabság, amit mi magunk finanszírozunk. Ez a rabság a legnagyobb rabságra, a bűn rabságára mutat. A világi hatóság, a császár azért van, Isten akaratából, hogy fenntartsa a rendet, és ne emésszen meg minket a mindent behálózó bűn. A császár önzően, a maga érdekében, de rendet vág, és ehhez a gyarló rendhez kell igazodni; – mert a leggyarlóbb rend is jobb, mint a káosz. Az őserdő könyörtelen rendje is rend; – és jaj nekünk, ha ez a rend felborul (22). Az egyetlen „császár” azonban az élő Isten, akinek rendje nem gyarló, hanem üdvösséges, felüdítő rend.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Isten küldötte, Jézus Krisztus: – nemcsak bölcsen megfelelt a kémeknek, mire azok egy időre elhallgatni kényszerültek (23–26); – hanem a maga idejében átadta magát a hatóságnak; – hogy megváltó halálával és feltámadásával olyan utat tisztítson a gyarló rend bozótjában; – ahonnan már látszik az égboltozat, ránk sugárzik a nap fénye; – és ha még fenyegetnek is a pókok, a csúszómászók, meg a vadállatok; – már nem félünk.

A gyarló rendben élve mi már az isteni, üdvösséges rend útján járhatunk.

Mi nem a gyarló, halandó, hanem az örökkévaló „Császár” tulajdonai vagyunk.