előző nap
következő nap

„Amikor elindul a tábor, menjen be Áron a fiaival,...” 4Móz 4,1–16

1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 2 Számold össze Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és nagycsaládonként, 3 a harmincévesektől fölfelé az ötvenévesekig minden hadkötelest, hogy a kijelentés sátránál végezzenek munkát. 4 Ez Kehát fiainak a tennivalója a kijelentés sátránál a szentek szentjével: 5 Amikor elindul a tábor, menjen be Áron a fiaival, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be azzal a bizonyság ládáját. 6 Tegyenek arra delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és helyezzék be a rúdjait. 7 Az áldozati kenyerek asztalát is terítsék le kék bíbor ruhával, tegyék rá a tálakat, serpenyőket, kelyheket és italáldozati korsókat. Legyen rajta a szent kenyér is. 8 Terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be delfinbőr takaróval, és helyezzék be a rúdjait. 9 Azután vegyenek egy kék bíbor ruhát, és göngyöljék bele a lámpatartót és annak mécseseit, koppantóit, hamutartóit és az összes olajosedényét, amelyből feltöltik. 10 Tegyék mindezt és ezek egész fölszerelését egy delfinbőr takaróba, és tegyék a hordozórudakra. 11 Az aranyoltárra is terítsenek kék bíbor ruhát, takarják be egy delfinbőr takaróval, és helyezzék be a rúdjait. 12 Szedjék össze valamennyi istentiszteleti edényt, amelyet a szentélyben használnak, tegyék kék bíbor ruhába, takarják be delfinbőr takaróval, és tegyék a hordozórudakra. 13 Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá piros bíbor ruhát. 14 Tegyék rá az egész hozzá tartozó fölszerelést, amellyel az áldozatot bemutatják: a szenesserpenyőket, villákat, lapátokat, hintőedényeket, az oltár egész fölszerelését, terítsenek rá delfinbőr takarót, és helyezzék be a rúdjait. 15 Miután Áron és fiai elkészültek, és betakarták a tábor indulásakor a szentélyt és a szentély egész fölszerelését, menjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak. Ezeket kell vinniük Kehát fiainak a kijelentés sátrából. 16 De Eleázárnak, Áron főpap fiának a gondjaira bízták a lámpaolajat, a jó illatú füstölőszereket, az állandó ételáldozatot és a fölkenéshez való olajat. Rábízták az egész hajlékot és mindazt, ami ahhoz tartozik, a szentélyt és fölszerelését.

Fogyasztói társadalomban élve szinte megdöbbentő, milyen gondos ápolásban, védelemben és megbecsülésben részesülnek a szent sátor részei. Nem véletlen ez az odafigyelés, hiszen minden egyes elem, és a tárgyak összhatása is az Istennel való hosszú távú kapcsolatot hivatott megjeleníteni. Nagy megbecsültségben van része annak, aki ebben a kapcsolatban élve elérhet a szentek szentjébe, a függőkárpit mögé (4–6). Krisztusért mindannyian ennek a megbecsülésnek a részesei vagyunk (vö. Mt 27,51).

RÉ 27 MRÉ 27

„…költözzenek ki onnan…” (Lukács 21,20–24) Lukács 21,20–24

(21) „…költözzenek ki onnan…” (Lukács 21,20–24) – 1. Értsük meg az Igét! Jézus maga is ószövetségi Igékre, próféciákra utalt vissza (22). Egyik kijelentés kapcsolódik a másikhoz. – 2. Értsük meg a kort, amire Jézus Igéje utal (Kr. u. 70). Amikor a zsidók függetlenedni akartak Rómától, a nagy birodalom azonnal hadsereggel vette körül Jeruzsálemet (20). Cesztusz, római hadvezér először nem támadta meg a várost, hanem visszavonult. Ekkor, az Istentől rendelt pillanatban, a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet, emlékezve és engedelmeskedve Jézus szavának, kimenekült a városból (21), egy távolabbi kisvárosba, Pellába. Nem sokkal ezután ugyanis megérkezett Titusz hadvezér főserege, akik körbesáncolták és kiéheztették a várost, miközben bent nagy nyomorúságot élt át az éhező lakosság (23–24). – 3. Vegyük komolyan az Igét, engedelmeskedjünk annak, legyünk hűek az Úrhoz! Ez adott helyzetben „helytállást”; – máskor abból való kimenekülést jelent; – de mindig az Úrhoz, Igéjéhez, ügyéhez való hűségben. – Kérünk, Urunk! – Emelj ki abból, amiben nem szabad részt venni, ami ügyed elárulása, ami hűtlenség; – ha nem emelsz ki, tarts meg ott az igaz hitben!

___

A holnapi Igével együtt lássuk a mait.

Értsük meg jól, és vegyük komolyan Jézus szavát!

Jézus próféciája szó szerint beteljesedett (Kr. u. 70).

 

– 1. Értsük meg az Igét!

Jézus maga is ószövetségi Igékre, próféciákra utalt vissza (22).

Egyik kijelentés kapcsolódik a másikhoz.

Ezek az ószövetségi próféciák, amelyekre Jézus is utalt, többek között az alábbiak: Jeremiás 5,29; Hóseás 9,7; Ezékiel 9,1; Mikeás 3,12; Dániel 9,26.

Isten szava színigaz (2Sámuel 22,31).

Ma szinte csak ez maradt: ennek igazságában és szépségében gyönyörködni (Zsoltárok 1.; Zsoltárok 19,8–11).

 

– 2. Értsük meg a kort, amiben Jézus Igéje megszólal, és amire utal!

Flavius zsidó történetíró leírja ezt.

Amikor a zsidók függetlenedni akartak Rómától, a nagy birodalom azonnal hadsereggel vette körül Jeruzsálemet (20).

Cesztusz, római hadvezér körbezárta, de nem támadta meg a várost, és aztán érthetetlenül visszavonult.

Ekkor, az Istentől rendelt pillanatban, a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet, emlékezve és engedelmeskedve Jézus szavának, kimenekült a városból (21), egy távolabbi kisvárosba, Pellába.

Nem sokkal Cesztusz visszavonulása után ugyanis megérkezett az újabb hadvezér, Titusz főserege.

Ezek körbesáncolták és kiéheztették a várost, miközben bent nagy nyomorúságot élt át az éhező lakosság.

Kimenekülni már nem lehetett onnan, mert az a biztos halált jelentette volna, ezért az anyák megették a saját gyerekeiket (23).

Beteljesedett az Ige, szinte szó szerint...

Ezt a nem keresztyén, zsidó történetíró, Flavius leírta, milyen rettenetek történtek a körbezárt városban.

Aztán a legyengült várost kardélre hányták, a várost lerombolták, és Jeruzsálemet pogányok vették birtokba (24).

 

– 3. Értsük meg az Ige üdvtörténeti üzenetét!

Vége az ószövetségi korszaknak, kezdődik a pogányok, a népek korszaka, az egyház korszaka.

Ez is „egy ideig” tart (24), aztán Isten ítélete elé kerül ez a korszak is (Jelenések 17–18. fejezetek).

 

– 4. Vegyük komolyan az Igét, engedelmeskedjünk annak, legyünk hűek az Úrhoz!

Ez adott helyzetben „helytállást”; – máskor abból való kimenekülést jelent; – de mindig az Úrhoz, Igéjéhez, ügyéhez való hűségben.

Bízunk benne, hogy az Úr kellő időben megtartja, máskor kiemeli onnan övéit; – ha nem tenné, akkor hitvalló erőt ad a szenvedéshez (Dániel 3,18).

Nem a mi bölcsességünk, hanem az Ő szabadító irgalma cselekszik ilyenkor.

Urunk! – Emelj ki abból, amiben nem szabad részt venni, ami ügyed elárulása, ami hűtlenség; – ha nem emelsz ki, tarts meg ott az igaz hitben!

Egy biztos: Isten megőrzi övéit, népét, megőrzi az Ő ügyét; – de ez nem egy adott hely, templom, város, magába zárkózó „nép” megőrzését jelenti; – ahogy Jeruzsálemet, a templomot sem őrizte meg…

Ez ma is figyelmeztetés: minden magába zárkózó, „igaz hitű” közösségnek is.

Isten kegyelme tart meg, de ez a kegyelem Jézus Krisztus iránti hűségre, Igéje iránti hűségre, népe iránti hűségre, és Őneki való engedelmességre vált meg.