„Amikor a szentek szentje közelébe lépnek, Áron és fiai menjenek oda,...”
4Móz 4,17–49
17 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 18 Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse kipusztuljon a léviták közül! 19 Ezt tegyétek az érdekükben, hogy éljenek, és ne haljanak meg: Amikor a szentek szentje közelébe lépnek, Áron és fiai menjenek oda, és ők szabják meg mindegyiknek, hogy mit tegyen és mit vigyen. 20 Ne menjenek be, hogy megláthassák a szent dolgokat akár csak egy pillanatra is, mert akkor meghalnak! 21 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 22 Számold össze Gérsón fiait is nagycsaládonként és nemzetségenként. 23 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy a kijelentés sátránál végezzenek szolgálatot. 24 Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell: 25 Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, az azon levő delfinbőr takarót, a kijelentés sátrának a bejárati függönyét, 26 az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell. 27 Mindenben Áronnak és fiainak a parancsa szerint történjék a gérsóniak szolgálata: mindaz, amit vinniük és tenniük kell. Vegyétek számba és ellenőrizzétek mindazt, amit vinniük kell. 28 Ez a gérsóni nemzetségek feladata a kijelentés sátra körül: Ítámárnak, Áron főpap fiának ellenőrzése alatt lássák el azt! 29 Merárí fiait is vedd számba nemzetségenként és nagycsaládonként. 30 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. 31 Ez legyen az ő tennivalójuk a kijelentés sátránál végzendő minden szolgálatukban: ők vigyék a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, 32 az udvart körülvevő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Név szerint vegyétek jegyzékbe azt a fölszerelést, amelyet nekik kell vinniük. 33 Ez Merárí fiai nemzetségeinek a szolgálata, a kijelentés sátránál végzendő egész szolgálatuk Ítámárnak, Áron főpap fiának az irányítása alatt. 34 Mózes, Áron és a közösség fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként és nagycsaládonként, 35 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. 36 Nemzetségeikből kétezer-hétszázötven embert vettek számba. 37 Ennyien voltak a keháti nemzetségekből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint. 38 Akiket Gérsón fiai közül számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 39 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, 40 a nemzetségeikből és nagycsaládjaikból számba vettek kétezer-hatszázharmincan voltak. 41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr parancsa szerint. 42 A Merárí fiai nemzetségeiből számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 43 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadköteles, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, 44 az ő nemzetségeikből számba vettek háromezer-kétszázan voltak. 45 Ennyien voltak a Merárí fiainak nemzetségeiből számba vettek. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint. 46 Az összes számba vett lévita, akiket Mózes, Áron és Izráel fejedelmei nemzetségenként és nagycsaládonként számba vettek, 47 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, mindenki, akinek szolgálatba kellett lépnie, hogy végezze a szolgálatát mindabban, amit tennie és vinnie kell a kijelentés sátránál, 48 a közülük számba vettek nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak. 49 Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkit a maga tennivalója és vinnivalója alapján. Úgy vették számba őket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lukács 21,25–38)
Lukács 21,25–38
(33) „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lukács 21,25–38) Isten szava színigaz (2Sámuel 22,31). Ma szinte csak ez maradt: ennek igazságában és szépségében gyönyörködni (Zsoltárok 1). Egyébként kétségbeesünk, megdermedünk a félelemtől és a tanácstalanságtól, annak sejtésétől, ami a földre vár (25–26). De az Úrban bízva, Igéjének engedve tudjuk, hogy a világ megrendülése nem az élet, hanem a „bűn uralmának” végső megrendülése. A megváltó Úr eljön hatalommal és dicsőséggel, mi pedig felegyenesedhetünk. De gyönyörű kép ez: Eddig joggal görnyesztett bennünket a sok hűtlenség, ellentmondás, amelyektől a mi életünk sem volt mentes. Közeledik a felegyenesedés, a megtisztulás, az egyenesség ideje, az Úr üdvösséges rendjének ideje (28). Minden elmúlik, de az Ő beszédei megmaradnak (33), igazak, mert Ő igaz, kegyelmes, Ő feltámadott a halálból (Lukács 24,34). Vigyázzunk! El ne nehezedjen a szívünk élvezetektől és gondoktól, jóléttől vagy rosszléttől. Mindegyik csapda lehet (35). Vegyük komolyan a mi Urunk Igéjének igazságát, ígéreteit, a folyamatos jeleket (29–32), és ha nyögve is, mégis könyörögve, „ébren” várjuk Őt, végső menedékünket, megváltásunkat (34–38).
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Folyamatosak a jelek Jézus Krisztus eljövetelétől az Ő visszajöveteléig (25), minden nemzedék tapasztal belőlük (32). Ezek hirdetik, közeledik az Úr, mint ahogy a fügefa zöldbe borulása jelzi a nyarat (29–32).