„Áldjon meg téged az Úr...” 4Móz 6,22–27
„Áldjon meg téged az Úr..." (24). Az Ószövetség legszebb áldásmondását ünnepi istentiszteleteken használjuk. Miért egyes számban, ha az egész gyülekezetnek szól? Azt jelenti, hogy Isten népének egységesnek kell lennie. Egy emberként kérjük és fogadjuk a hármas ajándékot Istentől: őrködő jelenlétét, ránk ragyogó kegyelmes arcát és a mindenre kiterjedő békességet és jóllétet!
RÉ 8 MRÉ 8
„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben…” (Lukács 22,24–30) Lukács 22,24–30
(28) „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben…” (Lukács 22,24–30) Jézus megdicsérte a tanítványokat az asztalnál: Ők azok, akik megmaradtak vele próbatételeiben. Ez a dicséret elgondolkodtató. Ott ül közöttük az áruló Júdás (21–22), a Mesterét megtagadó Péter (34), és a többiek is mind, félelmek között szétfutnak majd, amikor Jézust elfogják (János 18,18). Mire vonatkozik ez a dicséret, és az utána következő ígéret, miszerint a mennyei királyságban is ott fognak ülni, együtt esznek és isznak, és a királyi székbe ülve ítéletet tartanak? (29–30) Először is nincs összefüggés a dicséret és az ígéret között, vagyis nem egy jutalomról van szó. Jézus megdicsér, pedig nincs miért! Jézus megjutalmaz, noha nincs rá oka! Ezek az igeversek kristálytisztán hirdetik a Jézus Krisztusban közénk jött kegyelem nagyságát. Minden kegyelem, drága véren szerzett kegyelem. Ezt belátni is kegyelem: aztán szolgálni, nem versengeni (24–27), alul maradni, nem csak önmagunknak élni, áldozatot hozni, semmiféle „királysággal” nem visszaélni, ítéletet is kegyelemben tartani… Ez a kegyelem gyümölcse.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
A kereszt felé közeledve Jézust újra erőteljesen támadta a gonosz. Jézus megdicsérte a tanítványokat az asztalnál: Ők azok, akik megmaradtak vele próbatételeiben. Ez a dicséret elgondolkodtató. Ott ül közöttük az áruló Júdás (21–22), a Mesterét megtagadó Péter (34), és a többiek is mind, félelmek között szétfutnak majd, amikor Jézust elfogják (János 18,18). Értelmezhetetlen ez a dicséret?
A tanítványok egymással vetélkednek, hogy ki a legnagyobb közöttük, mire Jézus megmutatja, már az asztalnál, aztán a kereszten, az igazi nagyság valóságát: megmossa a lábukat és meghal értük (24–27).