előző nap
következő nap

„Amikor befejezte Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével együtt,...” 4Móz 7,1–41

1 Amikor befejezte Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével együtt, az oltárt is egész fölszerelésével együtt; fölkente és fölszentelte azokat. 2 Akkor odajárultak Izráel fejedelmei, a nagycsaládok fejei – ők voltak a törzsek fejedelmei, akik a számba vettek élén álltak –, 3 és odavitték áldozatukat az Úr elé: hat födeles szekeret és tizenkét marhát, két fejedelem egy szekeret, és mindegyik egy marhát. Odavezették azokat a hajlék elé. 4 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: 5 Vedd át tőlük ezeket a kijelentés sátrának szolgálatára; add oda a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálatához mérten! 6 Átvette tehát Mózes a szekereket és a marhákat, és odaadta a lévitáknak. 7 Két szekeret és négy marhát adott Gérsón fiainak, szolgálatukhoz mérten. 8 Négy szekeret és nyolc marhát pedig Merárí fiainak adott, szolgálatukhoz mérten, amelyet Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint végeztek. 9 De Kehát fiainak semmit sem adott, mert az ő tennivalójuk az volt, hogy a szent dolgokat a vállukon vigyék. 10 Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé. 11 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Minden nap egy-egy fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozati ajándékát. 12 Az első napon Nahsón, Ammínádáb fia, Júda törzséből mutatta be áldozati ajándékát. 13 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 14 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 15 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 16 egy kecskebak vétekáldozatul, 17 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Ammínádáb fiának az áldozati ajándéka. 18 A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár fejedelme áldozott. 19 Bemutatta áldozati ajándékát: egy százharminc sekel súlyú ezüsttálat meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedényt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 20 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyőt, tele füstölőszerekkel, 21 egy bikaborjút, egy kost, egy egyéves bárányt égőáldozatul, 22 egy kecskebakot vétekáldozatul, 23 békeáldozatul pedig két marhát, öt kost, öt bakot és öt egyéves bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának az áldozati ajándéka. 24 A harmadik napon Zebulon fiainak a fejedelme, Elíáb, Hélón fia következett. 25 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 26 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 27 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 28 egy kecskebak vétekáldozatul, 29 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elíábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka. 30 A negyedik napon Rúben fiainak a fejedelme, Elícúr, Sedéúr fia következett. 31 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 32 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 33 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 34 egy kecskebak vétekáldozatul, 35 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elícúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka. 36 Az ötödik napon Simeon fiainak a fejedelme, Selumíél, Cúrísaddaj fia következett. 37 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 38 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő tele füstölőszerekkel, 39 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 40 egy kecskebak vétekáldozatul, 41 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Selumíélnak, Cúrísaddaj fiának az áldozati ajándéka.

Mózes felállította a szent sátrat, és fölszentelte az oltárt, a tizenkét törzs vezetője pedig adományokat és drága ajándékokat vitt a szentélynek. Isten nem köthető ugyan szent helyhez, sem templomhoz. Jézus sem csak a zsinagógában és a templomban tanított és gyógyított, hanem a tóparton, magánházban, a mezőn vagy a hegyoldalon. Mégis természetes igényünk, hogy a hétköznapitól elkülönített, csak Istennek szentelt épületben és eszközökkel tartsunk istentiszteletet. Amink van, annak a legjavából adjunk, a legszebbet ajánljuk föl neki!

RÉ 277 MRÉ 391

„…én könyörögtem érted…” (Lukács 22,31–38) Lukács 22,31–38

(32) „…én könyörögtem érted…” (Lukács 22,31–38) Jézus BÍZTATJA Pétert és a tanítványait. – 1. A Sátán kikérte őket, nagy kísértésnek lesznek kitéve. Jézus erről tud: „ki kellett kérni a tanítványokat…”. A képes beszéd arra utal, hogy a gonosz nincs szabadjára engedve. Jézus Úr felette. Ez már önmagában bíztató (31). – 2. A kísértés, Isten népének életében rosta, megtisztít, de csak a kosz, a polyva hullik alá, nem mi. Nagy bizonyosság ez. Jézus imádkozik az övéiért, értünk, hogy el ne fogyatkozzon a hitünk (32). Ő adja a hitet, Ő tart meg a hitben. – 3. A jézusi bíztatás része az is, hogy Jézus megfeddi Pétert, „lehűti”, figyelmezteti. Uram, köszönöm, ha úgy bíztatsz, hogy megfeddesz! – 4. Több, mint bíztatás, megváltás, örök bizonyosság, hogy a mi Urunk elindul a kereszt felé érettünk: Itt a bíztatás bizonyossággá, üdvösségünk forrásává lesz. A mi Urunk minden bíztatása megváltó szeretetének biztos jele (37). – 5. Jézus bíztatásának része az is, amikor az Őmellette való konkrét kiállásra bíztat. Most még nem érettek erre a tanítványok, de bízzanak, Jézus Lelke felruházza majd őket a szolgálathoz szükséges „erszénnyel, tarisznyával, karddal”. Ahogy a kereskedelemnek konkrét jele a pénz, a Krisztus követésének a hitvallás…

___

Jézus BÍZTATJA Pétert és a tanítványait.

 

– 1. A Sátán kikérte őket, nagy kísértésnek lesznek kitéve.

Jézus erről tud: „ki kellett kérni a tanítványokat…”.

A képes beszéd arra utal, hogy a gonosz nincs szabadjára engedve.

Jézus Úr felette.

Ez már önmagában bíztató (31).

 

– 2. A kísértés, Isten népének életében rosta, megtisztít, de csak a kosz, a polyva hullik alá, nem mi.

Nagy bizonyosság ez.

Jézus imádkozik az övéiért, értünk, hogy el ne fogyatkozzon a hitünk (32).

Ő adja a hitet, Ő tart meg a hitben.

 

– 3. Péter még fel sem fogja azt, hogy milyen kegyelem alatt van, ezért fogadkozik önhitten (33).

Éppen erre tekintve hangzik fel a jézusi bíztatás csúcsa: Péter majd meg fog térni, felragyog előtte az a kegyelem, ami már eddig is hordozta, most is hordozza, hogy aztán erősíteni tudjon másokat.

Mi a kegyelmet erre kaptuk, hirdetni Krisztust és erősíteni másokat.

A hitet az Úr adja.

 

– 4. A jézusi bíztatás része az is, hogy Jézus megfeddi Pétert, „lehűti”, figyelmezteti.

Uram, köszönöm, ha úgy bíztatsz, hogy megfeddesz!

 

– 5. Jézus bíztat, hogy Őt követve nem lesz hiányunk semmiben: – mindig meglesz az, ami „elég” (35).

 

– 6. Több, mint bíztatás, megváltás, örök bizonyosság, hogy a mi Urunk elindul a kereszt felé érettünk: Amit felőle elrendelt az Atya, az beteljesedik.

Itt a bíztatás bizonyossággá, üdvösségünk forrásává lesz.

A mi Urunk minden bíztatása megváltó szeretetének biztos jele (37).

 

– 7. Jézus bíztatásának része az is, amikor az Őmellette való konkrét kiállásra bíztat.

Vannak olyan időszakok és helyzetek, amikor úgy kell a bátor hitvallás, mint a kereskedelemben az erszény, az utazáshoz a „tarisznya”, a harchoz a kard.

Most még nem érettek erre a tanítványok, de bízzanak!

Jézus Lelke felruházza majd őket a szolgálathoz szükséges „erszénnyel, tarisznyával, karddal”.

Ahogy a kereskedelemnek konkrét jele a pénz, a Krisztus követésének a hitvallás…