előző nap
következő nap

„...akkor mutassatok be felajánlást az Úrnak.” 4Móz 15,1–21

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok, 3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak, 4 akkor az, aki bemutatja áldozatát az Úrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva, 5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. 6 A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva, 7 italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak. 8 Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként az Úrnak, 9 akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva, 10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, juhnál vagy kecskénél. 12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el. 13 Minden közületek való így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak. 14 Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok, vagy a későbbi nemzedékek idejében lesz majd közöttetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek. 15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti. 16 Ugyanaz a törvény és ugyanaz az előírás vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre. 17 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket, 19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor mutassatok be felajánlást az Úrnak. 20 A tésztátokból készült első lepényt mutassátok be felajánlásként. Szérűről vett felajánlásként ajánljátok föl. 21 Az első tésztát adjátok felajánlásként az Úrnak nemzedékről nemzedékre.

Hazautazásomkor édesanyám mindig a kedvenc ételeimet készíti el. A megérkezés örömére készül. Ma az ígéret földjére való megérkezés nagy ünnepének „receptgyűjteményét" olvassuk. Nem mindegy, hogyan ünnepelünk. Az igazi öröm a legjobbat, a legfrissebbet, a legteljesebbet adja. Isten nekünk ajándékozott öröme lehetőség a hála kifejezésére. Tehetjük ezt nemzedékről nemzedékre, Isten országát kereső jövevényként is.

RÉ 91 MRÉ 91

„Pedig mi abban reménykedtünk…” (Lukács 24,13–35) Lukács 24,13–35

(21) „Pedig mi abban reménykedtünk…” (Lukács 24,13–35) Csalódottan ment haza Jeruzsálemből Jézus két tanítványa, miután „Mesterüket” kivégezték. Egy örök emberi tapasztalat leírása ez, amit az is átél, aki ezt nagyon titkolni akarná. Lelkesedünk; – csalódunk. Újra lelkesedünk; – ismét csalódunk. Jó még emlékezni egymás között az egykor volt, lelkesítő időkről (13–21): de közben beesteledett… (29), elszaladt a kimért időnk, így számunkra a végső remény is elveszett, hogy lehetne itt még valamit is tenni? Csak az élő Isten segíthet rajtunk, mégpedig emberen és e–világon túl mutató megváltással, örök élettel, amely ezt az életet is magához öleli. Más esélyünk nincs. Jézus Krisztus nem a római igát, hanem a halál igáját vette le rólunk. Ő feltámadott (34), az Írások szerint (27), velünk jár az úton (15), megszólít minket (17), beszélget velünk (19), megfedd (25), tanít (27), csalódásaink estéin is mellettünk áll (28–30); – aztán egy ponton megnyitja vaksi szemeinket (16), hogy lássunk (31), végleg kimozduljunk a holtpontról, vigyük az örömhírt, és soha többé ne csalódjunk (33–35). Nincs igaza Arany Jánosnak: Az életet megjárva, azt adta, amit vártam…

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ezek a tanítványok abban reménykedtek, amiben velük együtt sokan reménykedtek akkoriban: – jön majd a Messiás, és megszabadítja népüket a terhes, római igától, így elkezdődhet számukra egy jobb és szebb élet.

Lelkesedünk; – csalódunk!

Aztán a lelkesedés alábbhagy, de még merünk reménykedni: hátha most történik valami, ami változást hozhat?

Abban közösek ezek a fellángolások, hogy mindig saját, itteni ügyeink megoldása, gazdagítása, fényezése kapcsán várunk „messiásokat”.

Aztán hamar kiderül, hogy nem változik semmi, ezért csalódottan kullogunk vissza a mindennapokba, mert nem tehetünk mást.