előző nap
következő nap

„Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által az Úr.” 4Móz 17,1–15

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, mert meg vannak szentelve, a bennük levő szenet pedig szórd széjjel. 3 Ezeknek a szenesserpenyőiből, akik az életükkel fizettek vétkükért, készítsetek vékonyra kalapált lapokat az oltár beborítására, mert az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jellé Izráel fiai számára. 4 Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására, 5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által az Úr. 6 Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg az Úr népét! 7 Amikor azonban egybegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, majd a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége, 8 Mózes és Áron pedig odament a kijelentés sátra elé. 9 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak. 11 Majd Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a nép közé, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és megkezdődött a csapás. 12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért. 13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. 14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg. 15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.

Mégis egyértelmű a különbség Isten választottja és egy diktátor között. Mózes az ellene lázadók elvesztése helyett a megmentésükre törekszik. Hogyan lehetne a kialakult helyzetet úgy megváltoztatni, hogy az Isten ellen szegülők meglássák cselekedetük helytelenségét, és megtérjenek? Az Istentől való elfordulásnak ára van, de nem mindegy, hogy kárhozattal fizetünk, vagy Krisztus váltságművét magunkénak tudva megmenekülünk és élünk.

RÉ 33 MRÉ 33

„…Krisztusban egybefoglal mindeneket…” (Efézus 1,1–14) Efézus 1,1–14

(10) „…Krisztusban egybefoglal mindeneket…” (Efézus 1,1–14) Nincs idő semmire, és amikor az ember hosszú idő után a dolgaira tekinthet, addigra azok megavulnak. Nagyanyám egykori otthonos vályogháza, a friss kaláccsal és meleg teával, ma az enyészeté… Minden a szétesés felé siet ebben a világban: kiesnek dolgok a kezeink közül, és ezerfelé hullanak alá: szétesnek házasságok, szétzilálódnak családok, összevesznek testvérek, vitatkoznak és összekülönböznek hittestvérek, feszültség az egyházban, érdekek és harcok a világban. Pál egyetlen, himnikus szárnyalású körmondatban mond ellent ennek a szétesésnek. De ez a himnusz nem költészet. Ez a himnusz bizonyosságból fakadó tényeket sorol fel, amelyeknek csúcsa, hogy Isten, Jézus Krisztusban egybeszerkeszt mindent, akarata és jótetszése szerint (9–10). Ne azon spekuláljunk, hogy ki lehet részese ennek az „egybeszerkesztésnek”, és ki nem, meg hogy milyen ez az „egység”; – hanem örüljünk ennek; – munkáljuk ezt; – az Úrban: – Nem rombolunk, nem szétzúzunk, nem feszültséget támasztunk; – hanem egybeölelünk, gyógyítunk, segítünk...

___

Hozzáfűzés az igemaghyarázathoz

A mi boldog lehetőségünk és szolgálatunk az, hogy üdvbizonyosságunk erejével, Isten minket kiválasztó és megváltó kegyelmének fundamentumán magasztaljuk Őt azzal (3–7), hogy mindeneket egybeszerkesztő indulatának sáfárai vagyunk ebben a világban (6): – nem rombolunk, nem szétzúzunk, nem feszültséget támasztunk; – hanem egybeölelünk, gyógyítunk, segítünk...

Tudom, a mindennapokban ez szinte lehetetlenül nehéz.

De legalább „elvként” merjük kimondani: Isten akarata eleve az egybeszerkesztés, „mindenek egybeszerkesztése”.

Felette nagy titok ez!

Mégis, ezt mutatta meg rajtunk, amikor széteső életünk után nyúlt (7; 11–14).

Mi is csak megváltó szeretetének követei lehetünk.

Tegnap este rendet csináltam egy fészerben. Jól esett…