előző nap
következő nap

„Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt.” 4Móz 17,16–28

16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére. 18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé. 19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a Bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek. 20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek. 21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között. 22 Mózes letette a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában. 23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula. 24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét. 25 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak! 26 Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk! 28 Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia?!

A szövetségi hűség, a mindenek feletti szeretet mutatkozik meg Isten jelében. A lázadások kezdeti hulláma lecsendesedik. Ezt nem fegyverrel, hanem egy egyszerű vesszővel éri el Isten. Áron vesszeje kivirágzott, ami egyértelmű jele volt annak, hogy ő Isten kiválasztottja. Az Isten ellen lázadókat a megtapasztalt események bűnbánatra ösztönzik. Ő pedig megkegyelmez szeretetéből, Fiáért.

RÉ 500 MRÉ 290

„…milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma…” (Efézus 1,15–23) Efézus 1,15–23

(19) „…milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma…” (Efézus 1,15–23) Az Isten hatalma cselekedett és ma is cselekszik (19–20), minden napon, a világ végezetéig (Máté 28,20). – 1. Az erős Isten feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, a maga jobbjára ültette, és mindent a lábai alá vetett (20–22). Ő a kozmosz Ura, mindenek Ura. Ő minden méltóság, hatalom, erő és uralom felett áll. Ez megnyugtató bizonyosság, mert testi szemeink az e–világi megnevezhetetlen „méltóságok és hatalmak” mindent elnyelő erejét látják, miközben a „méltóságok” egymást is igyekeznek elnyelni. – 2. De, Isten könyörült rajtunk! Ez a kiválasztás kegyelme. Ő adta nekünk a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjük Őt, valamint adta nekünk a bölcsesség Lelkét, hogy ezzel a hittel éljünk és kezeljük a legnyomorúságosabb helyzeteket is (17–19). Jézus Krisztus a világ Ura. Személyesen pedig Ő, a feltámadott Úr, az egyház feje, szerető Atyja (22). Mi kiállhatunk a gonosz tülekedésből, és beállhatunk Őt szolgálni! – 3. Az apostol hálát ad ezért (15), ugyanakkor könyörög azért, hogy ebben a bizonyosságban erősödjünk (16–17), abban mindhalálig megmaradjunk (Jelenések 2,10).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 3. Az apostol hálát ad ezért: – a hitért és a szeretetért.

Ezt a szeretetet először egymás iránt, a „szentek” iránt mutathatjuk meg (15).

Ugyanakkor az apostol könyörög azért, hogy ebben a bizonyosságban erősödjünk (16–17), abban mindhalálig megmaradjunk (Jelenések 2,10).

Nincs ennél a reménységnél nagyobb gazdagság (18).