előző nap
következő nap

„Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr:...” 4Móz 19

1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmiféle fogyatékossága, és még nem volt rajta iga. 3 Adjátok azt Eleázár papnak, majd vigyék ki azt a táboron kívülre, és vágják le az ő jelenlétében. 4 Vegyen Eleázár pap a tehén véréből az ujjával, és hintsen a véréből hétszer a kijelentés sátrának bejárata felé. 5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el. 6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé. 7 Azután a pap mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de legyen a pap tisztátalan estig. 8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig. 9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvait, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre; ott tárolják azt, hogy Izráel fiai közösségének tisztító vizet készítsenek belőle. Vétekáldozat ez. 10 Az, aki összeszedte a tehén hamvait, mossa ki a ruháját, de legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek: 11 Ha valaki hozzáér egy halotthoz, bárkinek a holttestéhez, tisztátalan lesz hét napig. 12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta. 13 Mindaz, aki halotthoz, egy meghalt ember teteméhez ér, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből, mert nem hintették meg tisztító vízzel, így tisztátalan, rajta van a tisztátalanság. 14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban. 15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet. 16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt emberhez, halotthoz, emberi csonthoz vagy sírhoz ér, tisztátalan lesz hét napig. 17 Tegyenek a tisztátalan számára az elégetett vétekáldozat hamvaiból egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet. 18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe, és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott voltak, majd arra is, aki a csonthoz, megölt emberhez, halotthoz vagy sírhoz ért. 19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz. 20 De aki tisztátalan lett, és nem tisztíttatja meg magát, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert tisztátalanná tette az Úr szentélyét. Nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan. 21 Örök rendelkezés legyen ez a számukra. Aki pedig a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját, mert aki a tisztító vízhez ér, legyen tisztátalan estig. 22 Bármi, amihez a tisztátalan hozzáér, tisztátalanná válik; ha pedig hozzáér másvalaki, az is tisztátalan lesz estig.



Tisztaság és tisztátalanság. Nem a ragyogás, a csillogás a mértéke, hanem az érintettség. Mintha valamiféle ragályos betegségről szólna az igénk. Járványok idején az elkülönítés megvédheti az egészségeseket. Isten rendelése szerint a víz lesz a megtisztulás eszköze. Keresztelő János így hívja bűnbánatra a népet, és Jézus is ebbe a szövetségbe hívja követőit. A víz egyszer s mindenkorra jelévé és pecsétjévé lesz Istenhez tartozásunknak. Isten Krisztus vére által megtisztítva különít el magának ma is.

RÉ 295 MRÉ 385

„…a két nemzetséget eggyé tette…” (Efézus 2,11–22) Efézus 2,11–22

(14) „…a két nemzetséget eggyé tette…” (Efézus 2,11–22) Két nemzetséget említ az apostol (14). Az egyik nemzetség alatt a zsidó népet érti. A másik nemzetség a „nem zsidók”, a pogányok, a népek, akiket a választott nép megvetett. Ezek szétszórtan, reménység és Isten nélkül éltek, sóvárogva és otthontalanul (11–12). A kettejük közötti feszültség ábrázolódik ki a jeruzsálemi templom épületében, ahol a pogányok csak az épület külső részéig léphettek be. Egy fal választotta el a templom épületében „a két nemzetséget” egymástól. Jézus a kereszten ezt a választófalat lerombolta (14–18), és a két ellenséges tábort egy épületté, Isten hajlékává formálta (19–22), lelki templommá, szent néppé (1Péter 2,9). Micsoda ajándék, Jézus Krisztusban senki sem idegen és jövevény többé. De csak Őbenne igaz mindez. Őnélküle mindannyian idegenek és jövevények vagyunk ezen a világon, egymásnak esünk, válaszfalakat építünk. Jézus Krisztus nélkül mi akarunk közel lenni Istenhez, valamint a világ minden javához, és mindenki mást távol akarunk taszítani Istentől, és bármiféle lehetőségtől. Gordiuszi csomó ez. Csak Jézus Krisztus tudta kibogozni, Őhozzá menekülhetünk.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A zsidókról azt írja, magyarázatában, Ravasz László: „…elkülönülve, összebújva, farizeusi gőggel, töméntelen parancs, szabály, bilincs szabályaiban nyögve, a rituális tökéletesség rettentő és léleksorvasztó súlya alatt.”

Jézus Krisztus eltörölte a zsidók és a népek közötti ellenségeskedést, de véget vetett mindenfajta ellenségeskedésnek.

Jézus Krisztus lebontotta az elválasztó falakat (14), Isten parancsait betöltötte (15) és békességet szerzett közelieknek és távoliaknak (16–17).

Jézus Krisztus által van szabad utunk az Atyához (18).