előző nap
következő nap

„Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.” 4Móz 20,1–13

Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. 2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen. 3 A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt! 4 Miért hoztátok az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?! 5 Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen! 6 Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége. 7 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 8 Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak! 9 Mózes tehát az Úr színe előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint. 10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? 11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is. 12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok. 13 Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak az Úrral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.

„Meríbá vizei" – a perlekedés helye. A víz és az élelem hiánya miatti „rossz hely". Meríbá vizei egyben a szentség helye is, ahol Isten sok vizet fakasztott a sziklából. Önmagában sem a puszta, sem a szent hely nem rossz vagy jó. Izráel népét a gyakori lázadások nem vitték előbbre. Áron és Mózes a perlekedés vesztese lett. Isten népét ma is az Úr iránti engedelmesség viszi előre, ahogy a személyes életet is. Ne hagyjuk, hogy vesztesei legyünk a keresztyén életnek a számunkra elkészített győzelem helyett.

RÉ 126 MRÉ 126

„…hogyan értem én a Krisztus titkát…” (Efézus 3,1–13) Efézus 3,1–13

(4) „…hogyan értem én a Krisztus titkát…” (Efézus 3,1–13) Gyarlón megfogalmazva kimondhatjuk, hogy minden értelmezés kérdése. Elég azt a legapróbb példát idehozni, amit én magam is megtapasztalok: miszerint, ha mondok valamit, egészen máshogy hallom azt vissza, mert abban már benne van egy sereg értelmezés, azoknak az értelmezése is, akik azt továbbadták. Egy igehirdetést hallgatva, olvasva, azonnal kiszűrhető az igehirdető értelmezési kerete, amelyben mozogva szemléli a textust. Ettől az értelmezési kerettől, aminek mibenlétére most lehetetlen kitérnem, nem is tudjuk függetleníteni magunkat. Az apostol nem is tagadja ezt a tényt, inkább kiemeli. Csakhogy Pál azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus evangéliuma, abban Isten zsidóknak és nem zsidóknak kijelentett szabadítása, bátorítása az egyetlen értelmezési rendszer, amiben nem értjük félre az Írásokat, és nem rontjuk el halálosan az életünket (12–13). Ez felel meg Isten örök végzésének (11), ami eddig el volt rejtve, de amit most az Isten, hosszú évszázadok előkészítése után (5–6), kijelentett Pálnak (8–9), majd Jézus Krisztus egyházára bízta ezt az üzenetet (10).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jézus Krisztusban élni olyan, mint amikor valaki az Édenkert védett, biztos, áldott, örök „keretei” között mozoghat újra… Ez az egyetlen „értelemzési rendszer”. Nincs más. A többi szép, érdekes, de hiábavaló bölcselkedés.